Fajko, Alekszej: Ne csinálj magadnak faragott képet; Fordította: Hunyady József – Horváth László; Q 263

megnyomorítja saját magát. Nem panaszkodhat. Magát mindig előléptetik, mindenütt megválasztják, ismerik és becsülik! Maga pedig most egyszerre... Glafira: /a nevetéstől kitörő könnyeit törülg ti/ Mit - én?... Na - mit?! < Zi.ir.xr.1ova

: Egyszerre félreáll, raellékutra huzédik. Ez már nem szép, Slásenyka. Szégyelni való. hem szovjet emberhez méltó. Jfliért hagyta abba a szerepiért a sajtóban, a rádióban? Már rég nem látom az arcát, még csoportképeken sem. Kihalt m&»ából a becsvágy?.,. Nem hiszem. Talán, fél, hogy a második helyre szorul? Akkor harcoljon az elsőért. És a nép, a Haza is csak köszönetet mond érte magának, /kiabál/ iíárfa Petrovna, hallod? Már a második darabot veszem, becsületszavamra. Glafira: /felvidulva/ Antonyina Mihajlcvna, ne igyunk egy pohár pez3gŐt? Kost hozták a tanítványaim. Zi rarjova

: Miért ne? "C*est une bon idée", - kapott rajt az ezredes, megpödörve hosszú, vörös bajuszát, /glafira prébálja kinyitni az üveget./ Zlmarjova

: Várjon, nem ugy kell. Adja ide. Szalvétát kérek és velencei kristályeerlegeket. /Glafira odkaadja. Ziaiarjova ügyesen •• • ' -A > bánik az üveggel, és a dugó reccsenve elrepül/ Glafira

: Ez igen! ügy látom: ért hozzá! Zimarjova

: Jufij tanított meg rá, /tölt/ Glafira

: Jurij Nyikolájevics? Zlmarjova

: Látja, 5 például egy nagyszerű, rendkívül tehetséges fiatalember, de nincs semmi szer ncséje. De hagyjuk, ez más téma. Különben, odalent vár rám a kocsiban, Glafira

: Miért nem jött fel magával? - —«.!

eg mm m* kicsit gyáva. Azt hiszem, ezért is nincs szerencséje. Glafira

: Lecsengetek a liftesnek... Zlmarjova

: Nem, nem. Most nincs időm. Egy barátjához megyünk, aki uj zenegépet vett./felemeli a soriéget/ Tehát a sikereire, Gláaa, amelyekre sokkal méltóbb, mint bárki közülünk. Stop! Ne igyuk meg a pertut? í Glafira

: Igazán... nem is tudom... őszintén szólva... valahogy kellemetlen. Zlmarjova

: Helyes a bőgés, oroszlán, mondá Shakespeare! Te csak "magázz" engem... n meg majd tegezlek... Hinz gondolatban már régen igy szólítalak, /pertut Isznak. Glafira kipirult, zaklatott, HtXSXXXXK «