Vallejo, Antonio Buero: Egy lépcsőház története; Fordította: Hársing Lajos; Q 256

. -8az itthoniakról osmerera... Látod: a végén mindkettőn olrontottuk * az életünket. /Ro«it átkarolja és gyöngéden magihoz szorítja. Tri ni ugyan* i * ezt teszi. ©oazékarolva árnak az ajtóhoz./ Roo

a /felsóhajl/.- %isd ki. i < * * * f» Trin

i / f als óhajt/.- I pn... Kögtön... f i /Kinyitja a kulccsal és belépnek. Szünet. Urbare, Carmina ás t leányuk, a kis Carüna jön fel. Urbano összeszidta leányit, 4 aki «zomorusn engedelmeskedett. Az Öreg Carmina nagyon fáradt t 4b beteg©«,/ i * Prímre.- .Worn akaró hogy Fernandora ppndol j. Glyan, roirrt 4 az apja: haszontalan. i Carmina.- Pjfy bizony! t * Prbcno.- Nom ogy csikkat szívtam ol itt az apjával, / bo• t * * ugróra, mutet./ mikor fiatalok voltunk. Nagyon jól oniLák szem. Min0 * dig csak ílnodozott* A fia is olvn, mint <5: csibész. Szórt nom » akarón^ hogy nevét is halljad. Megértetted ? i i A kis Carmina.- Igen, ap'm, /Az öreg, Carmina a korláthoz támaszkodik. Felzaklatta a be, t azélgetés./ » Urbare.- Elfáradtál ? « 4 Carmina.- %y kicsit. Urbare.- Még e

f>y kicsit "zedd össze ma ad. Fár lépés van 4 4 | I hátra. Aeányónsk átadja a kulcsot, / nyisd ki az ajtót. 4 • /A le n" felmegy'és bál/p a lakásba. a

b ajtót nyitva hagyja./ Fáj a szived ? ' .444 Carmina.- Sgy kicsit... 4 Urbare.- ** az átkozott sziv!