Bolten- Baeckers, Heinrich: „A hold asszonya”; Fordítotata: Hunyady József; Q 254

-20— 1.TakarítónőI Theophil tlx, maga Járt már a földon?! 2. Takarítónő: Akkor, araikor az a nagy holdfogyatkozás volt, ugye? 3. Takarítónő: Tessék mondani, valóban olyan elragad

'an ozőr a Föld?! Thoophil: Egyszerűen csodálatos! Az etaberek valnftennyien olyan Jók ós agy szeretik egymást, hogy azt ti - el sem t djátok kénzelni! k ncn ugy élnek óm, mint ti itt a Holdban! 1. Takarítónő: Theophil ur, kérem, meséljen nekünk valamit a földről! 2. Takarítónő: Egy valóban megtörtént esetet, amit az emberek - regénynek neve: nek! Thoophil: Miattam? Egyszóval, hogy rövid legyek, én akkor szépen fog: tam magom és - útnak eredten, aztan földet érten, Berlinben, az llatkert mellett és ott, a "Mautner Hotelben", ogy padon kényelmesen elterpeszkedve, egészen otthon éreztem magam. Az ember nem 1 "tott el az orra-hegyéig rem. s akkor - egyszeresek Mind: Tovább!... Tovább!... Tovább! Theophil: ... egyszercsak... valami... ott termett mellettem! ... Hát ahogy tapogatódzó® ott, hogy mi lehet az? Mi akadt a kezembe? Egy gyönyörű hölgy melle! ö. Takarítónői Hát maga ilyen jól látta a sötétben?! Theophil: Jehogyis láttam! - '.restem! azt moidtam: "miiven kár, hogy nincsen világosabb. "Í rre azt felelte: »• zerinter* 'ég... tulkorán lenne...»így indult el kettőnk között a beozéígetéo. Aztán... én az ő karcsú derekára fontam a karom... Pedig... a "ellemre hajtotta azt a kin bukni fejét és... lehelet—halkan azt eugta a fülembe A Berliniek:/fentről/ Halló! 2. jelenet

: Előbbiek, Stella, Holdbéli komornyik. Valamennyien megrettennek éo fölfele néznek. Stella, Holdbéli hirnök és más IidHákósok futva érkeznek a színre. Stellái Theophil, mi ez?í Jaj," ez olyan félelmetes! A berliniek:/fentről/ Halló! Nr. 9/9/ Együttes \z -clnő strófa ut:ín a Holdbéli hirnök egy Mulatságos távcsővel az égboltot kémleli. Theophil: Mit látsz? Hegy az énekszám tovább, váltakozva* Theophil: A földről jöttek? 3 ^