Lovinescu, Horia: Országúti fogadó; Fordította: Szabó Lajos; Q 248

] Vőlegényi Tanárt Ügynök s Fogadósi Öregi mágnást üreg* gágnási Öregi kágnási ügynöki kágnási 2, kii yen peches szegény! Éppen most hal tneg, Bedkor megmenekültünk. Fogd be e azád, kölyök! Ha kitáted, csak ocamányaág fröccsen belőle! /Odamegy és lezárja a dzarzetes szemét./ /aki figyelemmel kisérte, hogy mi történik kinn./ Megláttak! megláttak! A naszád közeledik felénk. Öt perc múlva itt leaz. Barátaim itt lesz! Valaki a hajó orrában álll Integet! Jönnek az emberek! Jönnek felénk! Éljen, aki az élet nevében jön! És legyen áldott örökkönörökké!.... Egy magas férfi, igaz? Éreztem én, hogy jönni fog! Egész éjjel vártam! /A Szinészn í felé fordulva./ Nem érdekelsz! Nem tudtad? Nem árthattak nekem! /Az öreghez./ Egy magas férfi, uyge? Igen, magasnak tűnik. És piros-pezsgás, ugye? Kern. De igen! Jn mondom, hogy igen! És fiatal, nagyon fiatal, derék, széles vállakkal! Te! Tudtam én, hogy eljön. /Kiáltva./ Gyere fiam! Gyere! mit hittetek, hogy félék tőlük. Hogy felfalnak elevenen. Gyere, fiam! /Ki akar menni./ Ne menjen ki. A viz ideért, meghűl, karha! Félre az útból! Fiam! Gyerge, gyere, gyorsabban! /kimegy hallatszik, nmint kiáltja./ Fiam! /Utána kiment az asszony is. még egyszer hallatszik a kágnás hangja Fiam! /Lövés dördül, aztán esned./