Lovinescu, Horia: Országúti fogadó; Fordította: Szabó Lajos; Q 248

- 36 gondolok, hagy isméi találkozom a .•• Tanár: Hát nem elmondtam, hogyan lesz? Miért nem akarod megérteni, hogy én**» Szi íésznö: 'sszt! ítmár: :1i az? Szinésznö: Ne tedd megad, hogy nem tudod. Tanár: /árnyalatnyi álnoksággal hangjában/ Nem tudom, deák annyit tudok, hogy szűke é-em vem rádd Ssinéoanö: Nem igaz. Majd megtalálod azt, akire valóban szüksége ven. De Talán, hogy nines is szükséged asszonyra. •V- ' ' r Elhiszed, Osvr.ld, h«ügy *n nem is meléksaea lg* a Ét rád. Azt hiszem Sgászen elfeledtelek* Tanár: Akkor miért hitetted el velem, hogy szeretsz? Szinécznő: Nem tudom és nem ia akarom tudni. Tanár: Tehát - hazudtál...? Színésznő: Ez volt életem egyetlen hazugsága. /Bizonyos sértődöttséggel./ Meg akartalak nyugtatni. Tnnár: . Nem volt szükségem rá. Kértelek, hogy ne hazudj. Színésznőt Nera.iraz. Arra kértél, hogy hazudjék. Ezután többé nem fogok hazudni. Esküszöm. Becsületesen fogok megöregedni. És amikorv nehéz napjaim lösznek, arra gondolok majd, hogy mindaz amit elmondtál ezen az éjszakán, megtörténhetett v^lna. Hogy csak tőlem függött volna minden, hogy ugy legyen. /Szünet• Mo solyogva/ Ki tudja, talán mégis játszani fogok. /Szünet./ r>néd m g öszintéftf Ugye, hogy a lelked mélyén őrülsz, hogy feloldalak igézeteid clól és szabad leszel? öreg b; nátooskám. Na valld be öreg fiucokám / A Tanár eléje térdel, megcsókolja a kezét, ölébe • 1 * hajtja a fejét. A Színésznő végtelen gyöngédséggel félytatja./