Dukes, Ashley: Országúti kaland; Fordította: Székely György; Q 240

a -38- • ' $ Lady» Hidd el

t hogy büszkeségmmnek ez a kis rongya alázatomat takarja. Na tépd 1« rólam. Nam több, mondom, mint egy kis rongy. Egy szavadra minden a tiéd, amit eddig másoknak adtam. De ezt ne tépd le rólam, barátom. Menj és felejts el engem. Inas» Mindakettőnkről letépném a büszkeségnek ezt a maradék kis rongyát, mert nincs mér szükségünk rá. Láttuk egymást, beszéltünk egymással» mi mér nem tudunk fdejtni. Asszonyom, nem térdelek előtted, podig a szolgád vagyok. Nem kérek tőled semmit, pedig szeretlek. Azt fogod nékem adni, amit a szivedben rejtegetsz. Lady» B hátha üres a szivem? Inast Nem, nem az. Lady» Biztosak lehetünk benne? Inas» Mindketten tudjuk, hogyan kong az, tani üres. Nagyon soké éltünk egymás nélkül. A tegnap üres volt, a holnap üres lehet, a mai nap a boteljesülésél Lady» /alig hallhatóan/ Ez a na p...ez az éjszaka? Inas» Nem vagyunk-e egyek a földdel, mely körülölel bennünket? A fiatal búzatábla ágaskodva akxzikva szunnyad a-ködben és nyitót t szemmel ülnek a baglyak. A harmat remegő levelekre csöppen és összebújnak a juhok a karámban. A fogadó, ahol találkoztunk csendbe burkolódzott... a lüktető gondolatok, szenvedélyes suttogások, az éjszaka ^rcén végigsuhanó álmok háza ez. A szavak elhalnak az üres folyosókai; éljük az életünket. Te mér az enyém vagy és én a tiéd. Egyetlen ölelés tart fogva bennünket. Lady» Ha Igaz lenne! Inas» Nem látjuk, de kezeink egymásba kulcsolódnak. Miénk ez a magány és megsemmisíti gondolatainkat. Miénk ez a pillanat és elszakít bennünket a multunktól. Nem a tiéd, vagy se az enyém, — a miénk! Minde,nadet nekem adtad. Ladyt Azt hiszem.•• nagyon sokat adtam. Inas: Még meg sem érintettelek, és te mindent odaadtál. Elvólasfcthatatlanokké lettünk. 1