Dukes, Ashley: Országúti kaland; Fordította: Székely György; Q 240

Ér módjain ki hangosan a gondolatait? Ebben a percben.... rólam?...önmagáról? Honnan ismerné őket? Nem apra gondol-e, hogy hová jutott - pár óra alatt egy hercegi palotából egy útszéli fogadóba, - hogyan árulta el magét pár szóval egy idegen szolga előtt, - hogyan valhatik pár nap leforgása alatt senkivé és semmivé? 'falén nincsen megalázva? Nem bántja ez a gondolat? /élénken/ ön visszaél rövid ismeretségünkkel! /folytatja/ Kérdezem: nem igy van? /halkan/ Talán - lehet. Ée akkor engem is bánt és nr galáz ez a gondolat! Én is büszke vagyok, my lady! Engem is bánthat a leereszkedése. Ön csak egyszer, először érzi, - én százszor! A leereszkedést és a visszautaitóst1 /kis szünet után/ Megértem a büszkeségéit; de kérem, me % legyen bizalmatlan irányomban. Csak magamat okolom azért, ami velem történt; és ha most kevesebbre is értékelem magam, annál könnyebben gondolok jót másokról. /Elmosolyodik/No, nem elég ez a kedvesség? Máskor talán kigúnyoltam volna az ilyen érzelmeket, de ugylétszik, van valami a környék levegőjében, ami belemarkol a szivekbe. Mgga sem lehet idegen, hiszen Őszinteségre kényszeritett. /A kezét nyújtja/ Kezet rá. /nem mozdul/ Még nem, mylady. Még - nem ? /A Nemrs megjelenik a lépcsőn/ Őlordséga! /elfordul/ Oh, az az ember! /Belép a Nemes és ugyanakkor a kert felől nagy váza rózsá val bejön a Fogadós és felesége. Az Inas segit nekik az asztalnál. A Nemes a Ladyhez lép/ Együtt vacsorázunk, madame? Valóban megtisztel. Tartozást egyenlítek ki,-én igy mondanám. Engem, akinek fizetetlan adósságai vannak, az ilyen üz&eti tisztesség szinte lenyűgöz. Ezeket a kötelezettségeket