Demetrius, Lucia: Családfa; Fordította: Hunyadi András; Q 239

- #Dragos: Micsoda ostobasagokat, szörnyűségeket beszélsz? René: Talán bizonyítékokat akarnak?Marlan mutasd meg nekik a bizonyítékokat I Tizenegyedik Jelenet /Voltak, Alecu/ Marlana: /Hevesen kutat utl&J^iu^ab&n/ ázeket a leveleket anyaa irta,vagy nem? Alecu: /Sapadtan/ Hogyan kerülnek hozzad? Suzana: /Sziszegve/ Tökfilkó! Hol tartottad? Marlana: Tessék,itt van,fehéren fekete : "Alexandra,szerelmem,még maradunk egy hónapot". Ez Parizyból való.Kz pedig innen a szőllőből: "Mikor JÖssz?A gyermekünk szép,s naprólnapra szebb lesz." A maga Irasa? /Az anyja elé tartja/ Suzana: /Felpofózza,kitépi a kezéből a leveleket és bedobja a tűzbe/ Szolgaiélek! Loptad! Alecu: Ti hanyfatok fel a Suzana fiókjait.Szakét meg tőlem loptatok,amikor szállást adtam a télen .Biztosan az ő müve, te még nem lehetsz annyira aljas! Marlana: Kiégette,de elismerte! Suzana: Mit Ismertem el? Nem ismertem el semmit! Senkinek sem tartozom szamadassal! Ura voltam és vagyok az életemnek.És bárhogy ls ütnétek bele a mocskos orsanyotokat,úgysem értetek meg seramit./Leül egy fotelbe,hattal feléjük/ Marlana: Lehet,hogy nem értem meg a maga lelki finomságait,de azt megértettem,hogy Dragos nem fia apamnak,Manea-Volnestl doktornak I René: És hogy ez a szálló nem az Övé,hanem a Marlanaé! Világos! Mariana: Még ha kedvem volna ls hallgatni,azért,hogy hó tegyem kl a csaladot Ilyen szégyennek,ágkor sem fogok hallgatni amikor az életünkről,a magam és a René életéről van szó. Miért haljunk éhen,amikor Jogunk van egy Jövedelemhez, egy vagyonhoz. Alecu: Jogotok? Semmiféle Joguk sincs,Suzana! Én nem beszélhetek. Beszélj te Suzana! Dragos: /Suzanahoz közeledik,halkan/ Anyám! Mondja meg az Igazat! Könyörgök! /Suzana hallgat/

'•Any-m nem jfeífek elviselni ilyen v^dakat/lférem,feleljen!