Demetrius, Lucia: Családfa; Fordította: Hunyadi András; Q 239

- 12 Dragos: Én nem haragszom még ha ugy ia n. /Teát tolt neki/ Laura: / )uky munkáját nézi/ A..«. nagyságos a33zony? "Duky: T gen.Tetszik? Alecu: Gyorsan egy kötelező hazugságot ! í z Ir vlköiva/ Nagyon kifejező a nézése,ésak kissé szomorú. \tky: íbben van az én erősségem ! A szomorúságban ! Amalie: A hasonlóság egészen »ellékes dolog. Duky: Maga kisasszony,miféle állatokról fog Írni? Laura: n terepmunkát fo

öok vé^zni. Valahol vidéken. . Duky: / Csalódottan/ Á,i^«n! In is akartam tájképeífpíain airben,de mint kűri* i tanácsom felesége nem tehettem. Tgy sztán otthon csináltam mag őket,képzelétből. SgyetlAn kiállítást sem rendeztem rví^ádiíí^íW^mert Aleounak az volt e véleménya,hogy még nem vagyok elég kiforrott festn^De azt hÍ3zem,hcgy most Jó uton vagyok.3 naa már nr:i is kootprommi tálja magát az a mbar, hogyha réJkítdeöft. jtk kÍőllítőson<ueót «i^yf>

cos; /Laurát az Íróasztalhoz vezeti/ Jöjjön mutassam meg a metszeteket,-amelyekről beszéltem. Aíeau: Te zt hiszed,hogy egy fiatal lényt amikor falura jön ft metszeteid érdeklik? Laura : ' r. falusi vagyok,ugy ,hogy nem C4C&U&(wfrtrf városi szemével nézem a tájat. Am éli a: / Od?- megy hozzájuk/ Annak a tájnak a költészetét csak mi értjük meg./Dragos kellemetlen meglepetéssel riad fal. Már megfeledkezett róla/. Suna-í: Amália drága ,msgkezdtétalőban

\a perm elá

zást^ J'jj^modi el nekem,kik uzok az onberek a falubanatfidücx akik szabadok ezen a tavaszon? /km-He morcosan hozzvnrgy/ Dragosj "ézze milyen tökéletes! linden fejezethez négyet készített, Caure.: I^azs. volt. Csakugyan nagyon világosait és precízek I Aiecu: A színek szinte átlátszó-k s vonalak ml nth.. reszketnének. . Laura : nem annyira fontos egy tudományos könyvnél.