Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

.. ,.•"•;>, . .. , "

/

r. ft":?; § y * - 77 vannak. De rajtuk kivül nincs semmi más, semmi, ami összekötne bennünket. Menj el innen, Valéria. Hidd el, mi már nem tudunk együtt élni. Lin nem szeretlek, érted? Hem szeretlek. Menj el innen. VALÉRIA: Azt még majd meglátjuk. Itt persze unalmas lehet élni, dehát mit tegyünk? Én majd segitek neked. Ós nem megyek innen sehova. HIZSNYAKOV: Gúnyolódni akarsz fölöttem? VALERIA: Istenem, hát nem te gúnyolódsz énrajtam? HIZSNYAKOV» /Dühösen/. Hát csak maradj itt! Maradj, ameddig tetszik! A napokban ugy is a városba kell mennem, bemegyek a bíróságra és beadó J a válópert. VALERIA: /A nézőkhöz/. Hát most mondják meg: nem egy gazember ez a maguk dédelgetett Hlzsnyakovja? /Az ablakban megjelenik Ferapont vidám a ca/ FERAPONT: Összekeresem érted a falut, te meg itt enyelegsz... HIZSNYAKOV: Mi baj van már megint? FERAPONT: Nincs semmi baj. Visszajött Jefim. HIZSNYAKOV: No és? FERAPONT: Mit ordítasz ugy rém? Negyvenezer rubel foglalót kapott a seprőkre. Megbolydult az egész falu. Jefimmel együtt eljött a megbízott is, téged vár. HIZSNYAKOV: /Gyorsan öltözik/. Látod, te meg nem hitted. Nos, szerencse, most, vagy soha! VALERIA: Már megint rohansz valahová, Matvej? Beszélnünk kfell egymással... * * HIZSNYAKOV« Nincs most rád időm! /El./ VALÉRIA: /A közönséghez/. Nos, hogy tetszik mindez maguknak? SZERZŐ: /Belép/. Micsoda? Valéria: Hát ezek a kalandjai. SZERZŐI Miféle kalandjai.? VALÉRIA: Csak ne játssza itt az ártatlan bárányt! Kérem, gondolja meg . Maga értelmes ember, utólvégre maga a szerző. Gondolja meg! - Majdnem negyed évszázadot leéltem Hizsnyakowal, gyerekeket szültem neki, segítettem neki, meg akarom osztani vele a nehézségeket... És ő? Válik. Mit jelentsen ez, mi?