Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 70 /Koszacseva elmegy/» HIZSNYAKOV: Ide hallgass, Nyilics, A legtávolabbi földünk tele van nyirfacserjével. Holnap küldd el Jefimet a városba, keresse meg ott a Donyec medence megbízottját ós kössön vele szerződést kétszázezer seprő leszállítására. Kap mindjárt foglalót is. Aztán pedig elmegy a városi fürdők központjába és nekik is elad harmincezer seprőt. Háromszáz ezer rubel üti majd a markunkat. FERAPONI: Menj már! Csak nem fogunk seprővel kereskedni? Mórt nem nyitunk mindjárt egy maszek boltot? Már csak az hiányzik. HIZSNYAKOV: Én se akarok örök életemben seprővel kereskedni. De ide figyelj. Kifizetjük az embereknek a hátralékot a régi munkaegységek után és aduhk előleget is nekik meglátod, mindjárt megjön a kedvük és ugy fognak dolgozni, hogy no. Számítsd csak ki. Egy év múlva ... 1- sz egy millió rubelünk. Vezényelj ki a vesazővágásra legalább ; harminc embert és a vesszőt hozzátok be a kolhozba. Aztán meg össze kell hivni minden öregasszonyt meg öregembert, ők se süttessék a hasukat a nappal. Kössenek seprőt, legalább ők is keresnek. FERAPONT: Hallod, te Matvej, furfangos eszű ember vagy, az biztos. HIZSNYAKOV: /Vidáman/. Várj csak! A java még ezután jön! /Nasztya jöh sietve/. NASZTYA: Most jövök a határból, Matvej flytgsry Ivanovics. Útközben benéztem az istállókba. P«lagéjánál baj van. A legszebbik üsző az utóisókat rúgja. FERAPONT: /Felugrik a helyéről/. Mit beszélsz!? Reggel kihívtam Popovot ahhoz az üszőhöz. Azt mondta, kutya baja sincs az üszőnek. Még le is szidott, hogy mért csinálok vaklármát. HIZSNYAKOV: Éppen ez hiányzott még! Nyillcs, keresd meg Popovot és Kszényija Ivanovnut