Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

POPOV: Egy tanulatlan kovács legyen a helyettes? Eredeti ötlet, nem mondom. KSZÉNYIJA: Tanulatlan, de ól-hal a kolhozént. POPOV: Én nem egyezem bele Ferapont jelölésébe. KSZÉNYIJA: Szerintem pedig nagyon helyes javaslat. POPOV: A kádereket nem vaktában szokás kiválogatni, Hizsnyakov elvtárs. Már Kszényijá Ivanovna is megmondta magának: hozzászokott a szovhozban a parancsolgatáshoz... HIZSNYAKOV: Nem gondolod, hogy tul sokat beszéltek arról a bizonyos parancsolgató modoromról? «aga Bölcs elit ediiety^itt a káderkiválasztásról amennyit akaródé nekem azonnal szükségem van olyan emberre, akire támaszkodhatom. Ha nem fog megfelelni Ferapont Nyilics, majd leváltjuk. Hát te mért vagy ugy elszontyolodva, Jefim Lukics? NASZTYA: /Együttérzéssel/. Szeretne már valami magának való munkát kapni. HIZSNYAKOV: Ha jól emlékszem, egy időben raktáros voltál, nem? NASZTYA: /Élénken/. Az, az volti.. HIZSNYAKOV: A raktárost leváltottuk, mert ő is részt vett a közös Vagyon dézsmálásában. "Vedd át a raktárat, Jefim Iuki.cs. Ilit szóltak hozzá, elvtársak? PEIAGÉJA: Dehiszen Jefim... JEFIM» Ugy van. Három óvót ültem... NÁSZTYAi /Hevesen/. Azért, mert öt kiló rozsot elvitt a raktárbál. És tudod, hogy történt? Jefim felbiztatta, hogy "Vidd csak, mit számit az a páz* kiló"... Közben meg kihivta a revizorokat. Jefim igy aztán megkapta a magáét. PELAGÉJA: Egy bűnért nem szokás kétszer büntetni, mi bizom benne. Inkább levágja a kezét, de neu nyul idegen holmihoz. HIZSNYAKOV: Igazad van. POPOV: Ez aztán a merészség. Ez aztán igazi bolsevista merészség. JEFIM: Matvej Ivanovics!.. Még ha éhen kell vesznem, akkor se nyúlok többet ... Eh!... /Legyint a kezével, el/. /Násztya hangtalanul sir/. KSZÉNYIJÁ: Hiszen te ismerheted Jefimot, Popov. Az egyszerű embert öt kiló rozsért börtönbe juttattátok, a részseges,