Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- H SZERZŐI Ez az! Ez már férfibeszéd! HIZSNYAKOV: Ni nos kedve egy pohár teát meginni? SZERZŐI Köszönöm, nem kivánom. Milyen csend van... HIZSNYAKOV: Csend? Nem hallja az órát? Hogy tiktakkol. Tizenhat esztendeje függ ugyanazon a helyen és tiktakkol, tiktakkol... Nem törődik semmi egyébbel.*. /Csend van. Csak az óra tiktakkolása hallatszik. Odakint yhnrrxra a szál hord ja a havat..» Hizsnyakov » elszunnyad a karosszékben/. SZERZŐI /-Elgondolkozva rágyújt, az alvó Hizsnyakovra Idekint és megcsÄraJLja a fejét/. Szegény! Hadd aludjon, hadd pihenjen. Látják, milyen az életi nemrég még nem is ismertem ezt az embert, s ugy megszerettem, hogy most már alig tudnék elválni tőle. És szeretném megosztani vele azokat a nehézségeket, amik reá várnak. Hej, pedig, pedigg... ugyancsak lesz elég baja Krutijé Goriban. Átadja itt az Ügyeket, elutazik a kolhozba és uj, egészen más élet kezdődik a számára.•• /Tiktakkol az óra. Hajnalodik/. /Hizsnyakovot ébresztgeti/. Ébredjen, Matvej Iljics. Ideje indulni. 2. epizód /Kszényija szobája Krutije Goriban. Kszényija, Hizsnyakov, Andrjusa/. KSZÉNYIJA: ... Maga a verandáról nyiló ajtón fog a szobájába járni, mi pedig Andrjusával a konyhán keresztül. HIZSNYAKOVi Értettem. ANDRJUSA: Mama... Hadd járjon erre Matvej Ivanovics is...Nem zavar bennünket. Hiszen te egész nap nem vagy Atthon.