Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 51 ­Harmadik felvonás. Ötödik kép. Nem nagy iskolai teres, közepén szinpad. A szinpad két oldalán oszlopok, közöttük függöny, jelenleg nyitva. A színpadon öreg pianinó, mellette a falon gitár és mandolin. A tefemben magas keskeny ablakok. Az ablakok mö­gött a kert látszik. Jobbra a kandallóban ég a tüz, mellette a padlén fa. Nem messze a kandallótél div'ny, valaki elhúzta a faltél, hogy aki leül a div'nyra, azt megvilágítja a kandalló tüze. A terembe két ajtó vezet, egyik balról, a másik a szinpad felől. A terem közepén asztal, rajta külön böző szinü papírok, ragasztósüveg, olló, arany és ezüst papirl'ncok. Téli késő délután. Az ablakon keresztül látni, hogy hull a hé, gyorsan sötéte­dik. December 30-ika van, az iskolai szünet első napja. Az asztalnál Lena, Aljosa és KLava ezüst láncot ragasztanak. LENA /feláll, kihúzza a láncot/ Még kell hozzá* ragasztani, rövid. De szép lesz, ha körülfonja az egész fenyőfát ez a lánc. KLAVA /élénken/ Ragasszunk hát még, hogy elég legyen! Uj évkor, holnap újra találkozunk az iskolában! Micsoda élet! És Lenocakának hol­nap van a születésnapja, tizenhat éves lesz. Még ez is! örülsz, Lena? LENA Örülök. Az ablak mögött egy hang hallatszik: nHé-ó!". Kind felugranak. ALJOSA Megjöt ek! ­Mindannyian kiszaladnak a szobából a szinpadon keresztül. A baloldali aj­tón bejön Olga Viktorovna. Kezében prém bunda, fehér kötött kendő, orvosi táska. Lerakja a holmikat az asztalra, kinyitja a fortocskát és kinéz a kertbe. OLGA Megérkeztek, vagy nem? Visszatartanak, mint... A szinpad eflőli oldalon bejön Szorokin, a havat szórja a sapkájáról. Rövid, fehér bunda van rajta. SZOROKIN Feltartottuk magát, Olga Viktorovna? Mérge^ OLGA Mérges vagyok. Hat óráig Nariskinba kell érnem. Súlyos tüdőgyul­ladásos betegem van ott, sztrept oinic int viszek neki, raguk meg fenyőfáért mennek egy érára és három éra múlva térnek vissza. SZOROKIN Tudja, hogy milyen hófúvás van? OLGA Nagy eset - hófúvás! SZOROKIN Nem is tudja elképzelni. Kraszavesik alig tudott kikászálódni. Nem lehetne regijeiig halasztani? Addigra remélhetőleg elül a hévihufc. OLGA Nem tételezi fel maga is rólam, mint az én Leonyid Petrovicsom, hogy csak önfejüségből akarok elmenni? ín mindent a legkegyetle­nebb szükségből teszek.

Next

/
Thumbnails
Contents