Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 45 promisszumok, a gyávaság, a ravaszság útjára . . . Hogy ver a szived, Aljoska. iz azért van, mert büszke és bátor szived van. Mosolyogsz Aljoska? Tetszik neked, hogy ilyen büszke és bátor szived van? AUOSA /szemét" nem nyitja ki/ Anyám . . . OLGA Oh, Aljodém, te most elmondod nekem a titkodat! Hallgatsz? Akkor nincs is miért mosolyognod. Mindent tudok, /líallgat/ Lena Szorokina kedves és nagyon szép. És neki ugyanolyan forró szive van, mint neked. Az ilyenekkel a barátkozás rendkívül érdekes, de meglehet, hogy nehéz. És Lena apja is igaz ember. Férfias és mindént megért . . . ALJOSA /félálomban/ anyám ... ' OLGA Na beszélj. Már hetet-havat összehordtara. > ' . ALJOSA Nagyon örülök, hogy te vagy az anyára. OLGA Kis bolondom . . . /Simogatja Aljosa haját./ Alszol? /Észreveszi Szorokint./ Maga itt van? Mindenki elment. Én meg a fiamat dajkálom. /Leteszi Aljosa fejét a párnára, betakarja egy pléddel,/ SZOROKIN Hallottam. OLGA Olyan könnyű a lelkem most. Nevetséges? Most azt gondolja - ez az assaony elmúlt negyven éves és milyen szentimentális. SZOROKIN /komolyan/ Nem. Mindketten hallgatnak. Csodálatosan szép az utca. OLGA Micsoda ötlet! Nekem úgyis el kell mennem egy betegemhez. Elkisér, jön? SZOROKIN Jövök. Még nem hagyott fel azzal a szokásával, hogy éjszakánként operált beteg ágya mellett ül? OLGA Honnan ismeri az én szokásaimat? SZOROKIN Még azokból az időkből. Éjszaka volt a kórházban ... Az embernek keményen kellett tartania magát, nehogy felnyög-