Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

IVAN Kl «kar kettőnk közül elvadulni, Galja? A kutya ugat. IVAN /Kinéz az ablakon, felveszi a steppelt kabátot, meggyújtja a lámpát./ GALINA /Dühösen néz utána/ AZ iskolakertbe? mönkreteszik a csemetéinket! IVAN Meg kell néznem. GkllNA Ilyen esőben és szélben? 1/AN Azért megyek, hogy ns menjenek egészen tönkre, A két hét óba, amióta kiültettük teljesen védtelenek. Karókat kell készítenem a gyengék mellé, napközben nem jutok hozzá. Galina dühösen hallgat. Miért haragszol, Galja? Én ugyanolyan vagyok . . . GALINA Hat éve nem tudlak megértem - te va^y szent vagy, vagy bolond. I/AN czentek nincsenek, Gondold azt, hogy bolond vagyok. /El megy./ A válaszfal mögött felsír a ^yerek, Galina bemegy, hevesen becsap ja maga után az ajtót. Lena felemelkedik, majd felül a kereveten. Hallotta az e^ész beszélgetést. Galina énekel a válaszfal mögött: "Aj du-du, du-du, du-üu, tl a holló a tölgyfán, E»y trombitával játszik, E<_y ezüsttel." l£na lefekszik a kerevetre, betakarja magát a sállal, elcsöndesedik. A kerevet melletti ablakon halkan, de kitartóan kopognak. Le na felül és ijedjen hallgatózik. Mégegyszer kopognak. ityilik a konyhaajtó. Lena lefekszik, eltakarja magát a sállal. Bejön Marfa oztyepanovna, odamegy az ablakhoz, kinyitja a fortocskát. MAHFA /Igyekszik, ho^y ne ébressze fel lenat./ Ki az megint? me vagy Karpovna? /Hallgat./ Úristen, me^szökc^t? Gyere csak, tuyere be, nincs >ezárva az ajtó. /anya a kert be ment . . . /Becsukja a fortocskát, felemeli a Lénáról lecsúszó sálat, idegesen járkál a szobában./