Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

- 7 /Herceg/ Hercegné: Herceg: Pöttyös: Herceg: Hercegné: Pöttyös: Herceg: Hercegné: Herceg: még illatos füvet is tett bele* Nem Pöttyös, hanem ahogy megparancsoltam, Phenimel... Uram istenem, mennyire unom! /Kinyitja a könyvet, olvas./ é ' ' /oldalba böki Pöttyöst./ Most segits, testvér! /Hercegnének/ Fenség, Pöttyösnek hivnak azér, mert szeplős vagyok, a szent keresztségben pediglen Oszip nevet kupi am. De érted, hercegné, leszek én akár Phenimel, vagy akár kakas is, ha ugy kivánod. /Karjával a kakas szárnycsapkodását utánozza és kukorékol./ Vagy akár tyúk is /kotkodácsol és ujjasa hátsó zsebéből egy piros tojást huz elő./ /könnyekig kacagja magát/ Nézd csak, hercegné aszszonykám, kész tyúk lett-belőle, igazi tyúknak is b eválna.., Kérem, parancsolja meg neki, hogy tűnjön el. Rosszul csináltam*., talán? Menj, ha már azt parancsolták* Eriggy hát. /Pöttyös sértődötten távozik./ Csuda, hogy kotkodácsol, csudára ért hozzá/ Ugy kotkodácsol, hogy becsukod a szemed, aztán azt hiszed, hogy nem is ember kotkodácsol, hanem tyúk. Az egész környéken jobban senki se kotkodácsol, Likov hercegnek volt egy bolondja, Pocaknak hivták, az pedig ugy fütyült, hogy a rigó se jobban, de már kimúlt az árnyékvilágból az istenadta. Legalább egyszer napjában mondana valami okosat, de igy meg se hallom, hogy mit beszél. /hirtelen megváltozik a hangja, negédesen./ Igazat szólva, hercegné asszonykám, én azért jöttem, hogy valamit megbeszéljek veled. Tüzrőlpattant helyre