Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

- 54 Fjodors Katalint Fjodors Katalin

i Fjodors Katalint Za vall eint Herdegt Katalint Hercegi Katalint /Szünet. Belép Fjodor, aanónak öltözve./ Kella-e még hahotázni* vagy nem? Mert különben elmennék. A lova ekúa étlen-szorajan a mezőn, nem ezabad elfelejteni• Kegyeskedjék már.•• Eredj már, bolond. /megörül./ Vegyek mán, megyek, isten iz megáldja... Nem Jó csináltam, igaz... De mán lyen a mi életünk, éppeg dolog Idő van, oszt vár a munka, deszel, Mária Oltalma után, betakarítunk, - oeztán akkor kegyeskedjék* gyühet a táno, meg a mulatság, hahotúsás... \ Uj bocskort hozok.•• Uert engedd a muzsikot ozabadjára, - osztón táncol az neked folyvást... KredJ innen! /teeoeze löki a könyvet./ W^íWcf i. /el./ Heroegt /zavaliainnek./ Megpurano aolora, hogy készítsen elő sürgősen mindent az utazóéhoz. Kardját és kalapját tegye a fogatomba, aztán üljön a koosibakra szépen. Kimehet. Elnézést kérek. /El./ /hegjelenik a Hero eg és Polokucsi./ Felség, boon «natáért esedezem, - egy bogúrkát kerestem a hölgy szemében. Mit nem hall az ember, - nem okos dolog hölgyek szeriében nyelvvel kotorászni. Arra megfelel a zsebkendő osüoske is. \ Az én kendőm osupa dohány. Aztán, mire való az a féktelen indulatoeeág? Karddal támadni a vendégnek, - ilyesmi talán még a barbároknál ee szokás, ün pedig, hála Istennek, orooz neraee ember.•• Ci*ik ijesztgettem.