Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

- 4o Hercegnét Herceg» Hercegnét Hercegi Hercegnés Hercegi Hercegnét Hercegt Hercegiét Hercegi Ahl Mindegy aar. /Kétoógbeeaetten./ Kan mindegy már nekem, zanya? Hadd legyek csúf, nem számit! /Felemeli szalagun függő tükorkéjét./ Jaj, hogy nézek ki!... Miért állsz itt, óiért nem mondtad előbb, hogy puderozzaa be ímgara? /Sasiad a háa felé./ /AZ ajtóban megjelenik a Herceg borzas parókában./ Képzeld, előrebukott a fejen, körülnézek - hát oenki az ebédlőben, Jfit Jelentően ez? Igazán, mintha nem Is aludtam volna. "lüt Jelentően..." Azt, hogy utálatos módon aertékte énül evett-ivott, éo mindnyájunk osemeldttára, a felséges uralkod ' val szemtől szembe, addig-addig b logatott, sig végiilis elaludt. Hen igaz. A feloégeo aonzony még nevetett io, amikor olyan horkolást csapott, hogy csaknem elfujt bennünket az asztáltól. Horkoltam" /Afrüglccoelve kap a fejéhez, a ház felé tart./ vlveszten, elvesztem! t Várjon. /Eléri az ajtódnál./ Könyörgöm, mit kapkod a fejéhez? Hova megy? Oh, óh, ez az átkozott borspálinka! Szíveskedjék a vendégekhez fürödni. Tele töni a ben\ '' I dőjét, iszik, mint a koíokötő! Faragatlan tuskóf Úb aKkor még féltékenykedni merészel! Nekitúrnod a vendégMnek azzal a rozeduö kurdjával, csaknem keresatülszurja. Szörnyeteg. /zavarba Jön./ JSj, t.e, ne perlekedj már?... Lelkecském, majd meglátod, bizony isten, meglátod, hogy most milyen óvatos, meg ugyeo és kedves lenzek.