Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

- 22 Hercegné: /nyugtalanul/ No, akkor aludjon, váljék egészségére. Herceg: Alaposan bevacsorázott, biztos azért alszik ilyen sokáig. Maga elé vette a tálat, a sültlibát és párolt káposztát, oazt hirmondó se maradt belőle. No, gondol* tam, szép kis udvari lovag. / Hercegné: /dühösen/ Nem maga falt a fel az egész libasültet, mi? És most a másikat sértegeti. A vendégünk viselkedése olyan finom, mintha nem ip élő ember, hanem egyenesen földreszállott angyal lenne. Herceg: Már pedig, Darja Dmitrijevna, a libát nem én ettem meg, hanem a vendég. Hercegné: Ci'Áyy .'. .'• Megőrült! Magi, kedves férjeraurara, féltékeny, ennyi az egész. Óvakodni kell magától. Herceg; Bocsáss meg, nem is tudom mit beszélek, /Balról beszaladnak a nimfák, Natasa, Dunyasa és 5£yosa, fejükön koszorú, hajukNvállukra omlik. Okét Nyikita követ. A lányok szaladoznak, hajlonganak, Be* jön Szanyka, szemléli a játszadozókat, Nyikita elkapja Natasát, az felsikolt,/ Herceg: Hijnye, te pogány, de eljaaptad azt a szegény jányt, ' /Lányok ingerkednek, énekelnek,/ Egy ifjú kecske Patakra ment le, Talált is levelet,.. Már nem is éhes, Jókedvű, kényes, Táncra kerekedett... Fogják meg a, kapják el a szarvát, Fogják meg a, kapják el a farkát, Letörjük szép szarvát, a hosszút, Betörjük derekát, a karcsút... Nyikita; Haj, haj, haj .... Kilenc a lány, magam én. Hova mennek - oda én... Kilenc múzsa itt terem, Apollo az én nevem... Táncra mozdul a lábuk. Elme nnek - én utánuk... Haj, haj, haj... Jw