Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

- 2o hogy jöjjenek a kertbe, ágakkal, őfelsége érkezéséig minden madár-félét az erődbe kell hajkurászni. Mondd, a hertfeg meghagyta, keményen megparancsolta, hogy a madarak háztetőbe, bokrokra nem szállhatnak,itt errei felé nem ténfereghetnek. Hriggy. /Pöttyös el,/ Csendesebben uram, felébreszti a hercegnét. Figyelj CBak ide, mondd, légy szives, magyarázd meg miért / nekem, hogy/ej szakázik a hercegné a kertben, s miért nem a hálószobájában. Hajnaltájt a vendéggel sétálgatott a kertben, aztán itt a lugasban letelepedtek, s amikor a vendég aludni tért, a hercegné kérte a sálját, és elszenderedett. Nagyon mélyen alszik. Nem, nem, mosolyog már. Nonézd csak, - tán álmában mosolyog? /9zam

y ín'zfjc WttWUtttíM kellemeset álmodott, WOMW Kellemeset?... Áhá!... Aztán mondd csak, hallottad, hogy a vendég mit beszélt a hercegnének? Mindenféle pajkos dologról beszélt. Áhá! És a hercegné mit válaszolt? Azt, hogyiszongya, nagyon tetszenek neki az ilyesmik. Tetszik, áhá! És, és milyen közel ültek egymáshoz a padon? Egész közel. Egész közel. Áhá! Aztán, mondd csak, nem beszélt a vendég ilyenről, hogy... /Kiveszi a könyvet a zsebéből, kinyitja./ Aszongya, hogy... Hol a fenébe is van?... Aszongya, hogy... /ujjahegyével kiaéri a sorokat./ "érzelmeim olyan hatalmas hullámokat vernek, hogy nincs többé erőm visszafojtani, a halált keresem, ha te, bájos angyal, a halál kapuja helyett nem nyitod meg nekem VV á '•••Vm: