Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Marcellus: Lucile: Marcellus: Lucile: Marcellus: Lucile: Marcellus : Lucile : Marcellus: Lucile: Marcellus : - 47 Ezen az éjszakán még többet is adtam azért, hogy az legyek ami ma reggel vagyok. Hogy én előttem legyen ilyen? Sokkal inkább maga, mint mások előtt. Belenézett már ma reggel a tükörbe? /ü Nem állhatom meg, hogy minden percben meg ne tegyem. Fiatal szép s boldog vagyok. S ön? Én csak egyszer néztem bele. De ragyogó világossággal láttam hogy mivé lettem s mit kell tennem. Én meg azt láttam, aki bosszút állt. Nem a képmutató birón, hanem a saját könnyelmű végzetén. A végzet teletömött hét* köznapisággal és aljassággal. De egy nap feltárult a szemem előtt az elérhetetlen, a nemes. Nem válogattam az eszközökben: elértem. Téved, ha azért jött, hogy itt egy magábaroskadt bűnöst találjon. • / Nem csalatkoztam. Azt is kivontam, hogy ilyennek lássam. Nem tudom, a tükörkép-asszony azt sugallta-e önnek, hogy az igazságszolgáltatást vagy a gyűlöletet vezesse a nyomomba? De mostantól kezdve élek csak igazán. Az akarok maradni, ami most vagyok. Más táplálékhoz hozzá sem nyúlok. Szünet nélkül akarom idézni azt az órát, amilyet sehkisem élt még át ezen a földön. Abból akarom táplálni a lelkemet, a gondolataimat, az érzékeimet egészen addig, amig csak másodszor is meglephetem, mégegyszer elbűvölhetem s üjra Ízlelhetem azt az ó* k ...... rát. Látom helyesen tettem, hogy idejöttem. Maga nincs itt. Ne is higyje, hogy itt van. Maga nem az az V asszony, aki tegnap volt. Egyszerre öntudatlan és szótfogadó test, nem látó és mégis tágranyilt szemek. Hangnélküli hang... Miért jött el?... Ne játszék szerepet! '^egnap óta maga már
