Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Marcellus: Paola: Marcellus: Paola: Marcellus: Paola: Marcellus

: Paola: - 44 hatod, hogy most, amikor éppen a f

orditettjáról volt szó, különös gonddal járt el. Különben is, az áldozat a te zsebkendődet tartotta a kezében. Ez már igy szokás. Ismerem a klasszikusokat. És most: köszönd meg nekem. Mit köszönjek? Talán azt, hogy árnyék-énemnek adtad meg, ami a valóságos énemet illette volna? Ne túlozz. A te bübájad már megkopott. Még Celestine unokahugomat sem voltál képes meghódítani mult szombaton, pedig én vezettelek hozzá hajnalban az erkélyen át. Celestine még nem bizonyit semmit. Kész lett volna áradni magát, de éppen tejet forralt. Madame Blanchard azonban ma jobban ráérne. Tudok róla, ez a befőzési napja. Kedves kis Marcellusom, most majd meglátjuk, méltó vagy-e a hirnevedre, érsz-e annyit, mint én? Ha ugy akarod, Madame Blanchard mostantól kezdve a tiéd. Ismerem azt az asszonyt. Maga a megtestesült tisztaság, de a tisztaság éppúgy, mint a szentség, a képzelődés túltengése. Hát nem látod, hogy az én cselvetésem mekkora hatalmat ad neked fölötte? Folytasd csak a játékaidat... Hol van most?... Te ott voltál Barbette-nél, meglested és követted őt. Ismerlek, gyönyörködsz a rosszban, amit tettél. Gyönyörködöm a jóban is, emlékezz csak! És mit mondott? Semmit. Mindent megtudott Barbette-től és egy szót se szólt. Ruhája, haja, igy mondta Barbette, szinte magától elrendeződött. Nem akarta többé a testét megérinteni. Azóta bizonyára belátta, hogy ezt nem könnyű megtartani. Ezen az éjszakán egyik térde hozzáért a másikhoz. Micsoda borzasztó érintkezés! Tükrök is vannak a szobájában. Tekintete visszaverődő sugarának csak kellett érintenie a szemét.