Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Lucile: Paola: Lucile: Paola: Lucile: Joseph: Paola: Paola: - 36 met. Megcsókolom magát... Mi lelete? Melyen hideg az ajka! Engedjen el. Nem engedem, hehet, hogy egy kicsit őrült vagyok. Nincs kétféle mértékem annak, akit szeretek és annak, akit gyűlölök. Egyformán vágyat keltenek "bennem, hogy megcsókoljam vagy inkább megöljem őket. Most átölteltem magát és akkor engedem el, amikor akarom. Még a bulldog szája sem szőrithatná erősebben, mint annak az asszonynak az ujjai, aki gyűlöli. 0 Elenged, vagy nem enged el, kivül állok minden asszonyi for< i » télyon. Kivül áll? Majd meglátja, mennyire lesz könnyű kivül lenni rajta! /Kábultan összeesik/ /Joseph és néhány kiváncsi összefut./ Mi történt? Semmi. A császári ügyészné őnagysága egy negyedóráig öntudatlan kiván maradni... Küldje el a kíváncsiskodókat és hivja ide Barbette-et, a masszirnőt. Itt lakik szemben. /Joseph és a kíváncsiskodók eltávoznak./ Na látod!... Elaludtál... De ez az álom olyan partra visz téged, amit soha többé el nem hagysz... Milyen szép vagy, milyen határozott és mennyire önmagad vagy ebben az álomban.., \ A férfi ugyanaz éjjel is, nappal is. Al legmakacsabb férfi is csak vázlat, durva mázolmány az emberdiszletben. A szája és a keze' csak tapogatózva sétál végig a teremtett lényeken. Minden asszony, mint te is, szép Lucile, olyan tökéletes, befejezett, akár egy diszes kulcs. Mit is fogok felnyitni veled? A botrány, a balszerencse zárját? Majd meglátjuk, mit vagy képes felnyitni. Nincs olyan porcikád, amely ne jelezné ' előre, hogy kivételes botrány, hallatlan balszerencse készül