Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Lucile: Paoia: lucile: Paola: Lucile: Paola: Lucile: Armand: Paola: Armand : Paola: Armand : Lucile: - 33 Magyarázza ezt meg világosabban. Nem magyarázgatok tovább. Most már parancsolok. A férje szórhatja villámait és dühönghet. Éppoly kevéssé veszedelmes, mint a macska, amelyre az tegerek csengőt kötöttek. De maga»*. Magából asszony lesz! írja hát elő, milyen legyen egy asszony. Kezet fog nyújtani a randevúra igyekvő barátnőjének, mégha meglátja is a vágyat a szemében. Felelni fog a mosolyára, még ha halálosan fáradtan látja is visszajönni a találkáról. Szóba fog állni a megcsalt férjjel és szivesen rá fog mosolyogni. Mindenkor óvakodik tőle, hogy a viselkedésével rávegyen egy férfit, hogy tisztánlátást és haragot színleljen. Különben? Nincs különben... Különben bekövetkezik az isteni mondás: A botrány arra üt vissza, aki okozta... Aki kardot ránt, kard által vész el... Aki felemeli a fátylat, szemfedőt emel fel... Válogathat a jeligékben... És most, kedves asszonyom, ime: mosolygok önnre... Hosszúlejáratú mosoly, ráér holnap is válaszolni. De mától kezdve beszélni fog a férjemmel! Már meg is jött... Hajlandó vagyok rá. /Paola köpenyével a karján, belép/ Armand, Madame Lionel Blanchard beszélni óhajt veled. i Szükségtelen. Tudom, hogy Madame Lionel Blanchard mit mondana nekem. Egy török asszony már megelőzte. Nem lehet, hogy mindent megmondott volna, drágám. Bizonyos, hogy nem. Hallgatom hát... Uram, bocsásson meg, hogy eddig nem válaszoltam önnek. Tévedtem. aem a hallgatás a módja, ahogyan egy ilyen férfival, mint ön, beszélni kell. ön győzött. Az előbb egy néma gyermek
