Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Armand: Palola: Armand

: Paola: Armand: Lucile

: Armand: Lucile: Armand: » Lucile: i - 25 Elment. • .Nem baj.. .Ugy-e, miatta nem válaszolt nekem? Ugy-e, miatta kellett nekem annyit beszélnem? De most már egymás között vagyunk... Neki is van szeretője. Iáit tehetünk ellene?.. Az ember csak ember. Mégha egy himszarvas csorda is az, amely hat órakor kijön a műhelyéből, a hivatalokból, nyolc órakor a kaszinókból és kávéházakból: még ha egyetlen nagy szarvas-suta nyáj is, amely a mosókonyhák és cukrászdák köré * sereglik. Mit tehetünk ellene? Az emberiség egyetlen öröm\ tanya. De amit nem találok helyénvalónak, az, hogy ugy érzem magam, mint aki csaltam, vagy öltem. Ha az ártatlanoknak lelkiismer etfurdalásuk van, az olyan, mintha a bűnösöknek lenne bánatuk. Ez a legrosszabb megoldás... /átszól az asztalától/ Armand! Beléptem ide egy fiatal, szép és hűséges asszonnyal, egy oly mult emlékeivel, amelyben minden nap maga a boldogság és tisz taság. És elhagyom egy bukott s megcsunyult asszonnyal, mint megalázott, s felszarvazott férj... Szép eredmény! Gratulálok! A névtelen hallgatás többet ér minden névtelen levélnél. / még mindig az asztaltól/ Armand! Valaki hiv! Megfeledkezett róla, hogy rekedt a hangja ! /könnyes szemmel Armand felé fordul/ Uram... Nagyon kérem / önt... Hallgasson meg. Szólt valamit? Maga nem értette meg az én hallgatásomat. Miféle hallgatást? Ellenkezőleg: mindent elmondtunk egymásnál'; Ennyi haszna legalább volt ennek a napnak. Maga mindent elmondott nekem a boldogtalanságról, a férfiakról, az asszonyok ról..• Nekem azt mondták, hogy maga megszólta az én uramat! Hát innen az én tartózkodásom! Paolára én egyáltalán nem, is gondoltam. v /