Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Lucile: Eugénie: Luciles Eugénie: Lucile: Eugénie: Lucile: Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: Eugénie: Armand: - 11 Az arcom mindig felmentett attól, hogy hazudjak. Ezért nézek a tükörbe néha. Hála az égnek, hasonlit rám. Ijesztően hasonlit a kevélységre. Annál jobb. A kevélység hasonlit a tisztasághoz. Nagyon kérlek. Armand elsápadt és Paola idegeskedik. Armand is jól tudja, miért nem akarod megismerni a barátnődet, miért vagy néma a férje előtt... Néma, süket és vak... íme: fölkel. Felénk tart. Mondj neki néhány szót. Senkisem kivánja tőled, hogy hozzá is nyúlj. Én azok közül való vagyok, akiket a szó is érint. Különben, a te kedvedért, ma egyetlen szó van a számban: a szerelem. Ne kivánd, hogy ezt mondjam neki. Szegény Armand! Csak szépeket tud mondani a hölgyeknek és • • most szinte a halál elébe jön! Hódolatom tisztelt asszonyom, hódolatom, Eugénie! Szivből köszöntjük, kedves Armand. Elfogadják a bókjaimat is? Csodálatos látvány önöket együtt látni. Csodálatos, hogy két ennyire eltérő külsejü ^asszonyban ugyanaz a báj lakozik. Mindketten egy varrónőnél dolgoztatunk, kedves barátom. Helyesen mondtam hát: csodálatos, hogy a báj két ennyire különböző lélekbe és testbe költözött, hogy arcának tökéletességét megmutassa. Egy jólcsengő szonettben sem mondhatta volna szebben. Az már kevésbbé megnyutató, hogy a báj kettejüknek csak egyet len hangot adott. Két száj, de egy hang. Sok férfi viszont ugy véli, ez nagyon észszerű megoldás lenne az asszonyoknál. És mégis nagyon szeretném tudni, vajon a barátnője miért nem viszonozta Paola köszönését?