Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
"Első felvonás / ' Joseph: Marcellus : Joseph: Marcellus : Joseph: Marcellus : Joseph: Gilette: Joseph: Marcellus: Gilette: Marcellus : Gilette: Marcellus: Gilette: Nyár van. Egy cukrászda terrasza nagy platánok alatt. A szinen Marcellus gróf, Joseph és vendégek. Parancsol, gróf ur? / Parancsolok-e valamit, Joseph?... Mondd meg nekem: mi a "bűn? Én nagyon kevés iskolát jártam, gróf ur. Hát akkor találd ki. Amikor azt mondják neked: Bűn! - miféle képzet keletkezik benne? Mi pincérek nem képzelődni vagyunk itt gróf ur, hanem kiszolgálni. , Akkor hozz valami frissitőt, ami jól illik a bűnhöz. Az ügyész ur talán éppen e pillanatban hirdeti ki nyilvánosan és ünnepélyesen a császár nevében, hogy a bűn én vagyok... Honnan tudhatnám gróf ur, melyik frissitő az? A vegyes fagylalt, azt hiszem, mindenhez jól illik. De azért megkérdezem a főnököt... Egy szál virágot, gróf ur?1 /elmegy/ Nem, kislányom. Olyan virágod neked nincs, amilyent Blanchard ügyész ur előir nekem. Van kaméliám. Blanchard ügyész ur mostantól kezdve tépett, vérvörös orchideát ir elő a gomblyukamba,' amely tengerihal szagát árasztja. Van oroszlánszájam, gróf ur. Itt nálunk leginkább az hasonlit az orchideához, öt perc múlva mái'* hozom is. Rendben van. Hozd el a lakásomra. Jaj, nem lehet, gróf ur! Blanchard ügyész ur megtiltotta, hogy a virágáruslányok és mosólányok, ha még nincsenek tizenhat évesek, nőtlen férfiak lakására elmenjenek.
