Roldan, Belisario: A gauchó tőre; Fordította: Possonyi László; Q 150

V - 23 * Beltr|in : Mi azVTe sirsz? Uegrectenél? Julián :/mosolyogva/ ügy könnycsepp.Ó,nem értem, dehát amig az ember él, k könnytől vértezetlen. /bzüret / Beltrán : a hogy ugy szereted őt,igaz ? Julián i igaz,öreg barátom s e könnyek is pilláimon ha sorsom végét látom érte s népemért hullanak» mert e nagy pusztaságon ő csillagom,jó angyalom, vezérem,bátorságom. A kastély fala fölmered... gyűlölöm ezt a fészkét, rablónemes tanyája ez, de ő ad menedéket a rabmadár leánynak is, kiért vágyam eléget. Ha élni vágyom,ugy csupán ő éltem célja,vágya, hogy egy napon elérakomi Urrőm.itt ez a máglya azért gyulladt szivembe fel és perzselt el egészen, mert lángját keped élteti... S ha bálseerencse üz s bukunk,fájdalmam lesz vezérem... elbujdosom dalommal én a ködös messziségben, remény nekül és név nekül Istent csak arra kérem: fogadja el halálomat a népem érdekében... s igy váltsam meg egészen. /Felkél,miközben pirkadni kezd a liajnal/ De ne érzelegjünk tovább, nézd,Beltrán,itt a hajnal, s hogy gyűjti s ontja sugarát, uj bátorságra sarkall. A jövő embersége süt