Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

Lihoaszkij : Adelaida Vasziljevna: Granat©v: -J ' S Liheaszkij: Adelaida Vasziljevna: Lihoaszkij: Gr&natov: Lihtaszkij: r Granatev: Lihtaszkij-: i Adelaida Vasziljevna: Lihoaszkij: -8Eeltétlenül, sőt lehet hogy tovább is. Hogy hegy tovább? Mi csak Moszkváig utazunk. Gecr; ij Sztyepanévics - idegesember ás patetikus lélek.Szereti a meglepő dolgokat és a rejtélyes szavakat. Micsoda analízis ! A vesémbe lát ! A fiam mindig éleseszü ember volt. Eles.eszü ? Ez kevés mólyentiszteit Adelaida Vasziljevna. Az ön fiának villámló esze van, könyörtelen ós megsemmisítő. Hagyja abha a bohóckodást Georgij Sztyepanovics. Hallja, nagysár©s asszonyom? Bohóenak nevez, pedig csak azerény hói@lója vagyok, hódilója, akit nem akar észrevenni, akit el akar kergetni, de aki mégis isteníti őt. ügy látta maga mest is ugyanolyan leküzdhetetlen vonzalmat táplál a közhelyek iránt mint azelőtt. Igen, a banalitás. Banális vagyok magam is, a lábammjjától a fejeabmbjáig és érzem ez lesz a vesztes. Ó, hacsak negyedannyi spiritusz lenne bennem mint magában. Ön is a tudomány területén dolgozik ? Ne®, nem sikerült. Az ifjúkor álmait elnyelte a hétköznapok sivársága.Jogi tanácsadó lettem, hálókocsin utazgatok, s.e bánkódom Adelaida Vasziljevna, állandóan bánkódom. /