Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

-38most bucsazóul mégis megcsókolom. Adelaida Vasziljevna: ügy szeretném hinni, hogy minden csodálatosan f szép lesz. /Androszov átöleli Granatovot. Az eló'szobából bejön Kszénia ás Goga. Kszénia gyászban van, sűrű fátyol takarja az arcát./ Granatov: " Kit keresnek? /Szünet./ Adelaida Vasziljevna: Valami tévedés lesz. Kit keresnek? Ks.zénia: Hát senki sem ismer meg bennünket? /Felemeli a fátylat./ ' 1 Androszov: Jézusom, Jézusom. Kszénia Ny. galambom !/0dasza, lad hozzá, megcsókolja a kezét./ Kszénia: '/könnyesen/ Drága Mihail Mihajlovics. Adélaida Vasziájena: Jaj, hát lehetséges ez, lehetséges? Kszénia: Köszönj a nagymamának Goga, csókolj szépen kezet. Goga: Bon jour, madam. / ' / Androszov: Nem madam 6 neked, hanem a nagymamad! 0 te, párisi selyma ! Jaj de kattog a szivem I Adelaida Vasziljevna: Mégis megértem ezt a percet, drága kismokám! /Átöleli Gogát, magához szőritja./ Goga: 0, pas si fort, j'étoaffe ! Kszénia : Dmitrij Iljics... Androszov: Földbe gyökeredzett a lába...szoborrá vált... Hiszen egyszerre ekkora öröm, a felesége és a kisfia is. Kszénia: Nyolc év... Androszov; Maga kedvesem, egy cseppet sem változott.