Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

CO Zina: Granatev: Zina: Granatev: Zina: Granatov: Zina: Granatev: Zina: Granatev: Zina: tül vezet ? Nekem feltétlenül erre a korhadt mankóra kell támaszkodnom, mikor ez a mankó nemcsak bizonytalanná teszi a lépteimet, hanem visszatart ? Tehát örökké ebben a veremben kell vergődnöm? \ Dmitri j Iljics én még sehase láttam magát ilyen felindul tnak. Mert maga megszokta, hegy a kaitnr

front higgadt és megfontolt hivatalnokát lássa bennem. Ugy-e? Maga mindenekelőtt tadós. Ó igen, nyakig merülök ezekben a könyvekben és szigorúan speciális feladatokat hajtok végre igájukban. Szóval azt ajánlja, hogy elégedjem meg azzal a közömbös lojalitással, mint amivel például Zanosint kezelik ? Azt hittem, hogy boldog...hogy elégedett a munkájával. Nézzen ide. /Az Íróasztaliiokból egy kis revolvert vesz elő/ Látja ezt? Nos ? Közel állok ahhoz, hogy egyszer és mindenkorra véget vessek a céltalan erőlködésnek. Néha azt hiszem, hogy ez az egyetlen kint. Dmitrij Iljics könyörüljön rajtam és ne ijesztgess en. Jogában áll, bogy kinevessen, de ne vegye rossznéven, ha engem ez egyszer cserbenhagy a humorérzékem. Megsértettem?