Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

-27Adelaida Vasziljevna: Hét meséljen például arról, hogyan lép be az ajtón, hogyan ül le, hogyan köszönnek neki és általában hogyan viselkednek vele szemben. Andreszov: Istenitik. Adelaida Vasziljevna: Mindenki? Andreszov: Mindenki, és az aspiránsok - egyenesen megőrülnek érte. Adelaida Vasziljevna: Maga mindig tréfál Mihail Mihajlevics. És mit ' r gondol Dmitrij tisztában van a saját erejével? Andreszov: De még mennyire - kész Napoleon. / % Adelaiua Vasziljevna: Es persze senkinek-se keresi a kegyeit ? Andrészov: Egy teremtett léleknek sem. Adelaida Vasziljevna: Es az övét? Andreszov: Elsősorban ón. Adelaida Vasziljevna: Már megint Mihail Mihajlevics ! Andreszov: Kedves barátnőm, maga ugy megrohant a kérdéseivel, hogy még a szive* is elkezdett...kattogni. Adelaida Vasziljevna: Tudja Mihail Mihajlevics éjjel, ha nem tudek •aludni -és sajnos gyakran nem' tudok- nagyon gyakran - akker a fejemben illetve pontosabban itt a gyomrom táján elkezd moteszkálni egy gondolat. Andreszov: Miféle gondolat, kedves álmodozó® ? Adelaida Vasziljevna: ügy érzem: ha az Ur agy látta jónak, hogy ilyen nehéz megpróbáltatást mérjen szegény hazánkra, talán éppen azért tette^hegy fiamat, Dsdtrijt magas rangra emelhesse.