Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

-24Lihemszkij: Granatov: Lihomszkij: Granatov: Lihomszki j: Granatev: Liheaszkij

: Granatev: Liheaszkij

: Marja ranfilevna: Redutkin: Marja ranfilevna: » Redutkin: t v Marja ranfilevna: Redutkin: Mi ? Ha-ha! Mi együtt vétkeztünk, de az uj útra • ! ' csak maga lépett egyedül. Magát mi tartotta vissza? Tehetségtelen vagyok, nincs bennem egy csepp se a maga spirituszából drága Dmitrij Iljics. És síért áll az utamba? Szeretek maga mellett lenni, édes, jóleső érzés. Maga majd dolgozik ós én nézem. Ha pedig egyszer megunom, akkcr odasúgom: Diaecska, emlékszel ? Lihemszkij ! Dimocska, add ide a mancsod ós menjünk együtt oda, ahol már régóta várnak bennünket. /felugrik és Lihomszkijhoz hajol/ Gyáva! Maga szerencsétlen gyáva szemét ! risszenni sem mer! Remegve félti azt a saecskes bőrét ! Hallja! ? Széttapossa mint egy büdös férget és felrerugom az útból nehogy valaki elcsússzon! /Az ajtó fel© siet/ /utánamegy/ Önnel tartok, Dmitrij Iljics. Ezentúl már sese válunk el egymástól. /Kimennek./ Valaki történt' köztük ugye Nyikandr ? Kicsit sokat ittak Marja Fanfilevna és összevesztek. A kenyak tüzes ital. Disznók. Fenyegették is egymást. Gyerünk utánuk. Előbb igya ki a teáját Marja ranfilevna. Ne hagyjunk itt semmit ezeknek a koszos pincéreknek.