Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

-15Radutkin: Marja ranfilcvna: Redutkin:Marja ranfilevna: Redutkin: Marja ranfilevna: Redutkin: Marja ranfilcvna: Redutkin: Marja ranfilcvna: Redutkin: Marja ranfilevna: Redutkin: Marja ranfilevna: i Redutkin: Én nem felejtettem el a tábornok jóságát, nem maradtam adósuk. A legnagyobb éhinsóg idején lisztet vittem nekik meg kölest, de még lóhúst is.rénzt se kérte« érte csak leginkább bútorokat, ruhaneműt. Ej, micsoda bútoraik voltak Marja ranfilevna ! Az a tálaló asztal, amit legutóbb el kellett adni, az is onnan való. Tehát ugy is mendhatjuk, hogy te kosztoltad őket ? Igen Marja ranfilcvna.Mondhatjuk. Tehát ugy is mondhatjuk, hogy megmentetted őket az éhhaláltól ? Igen Marja ranfilevna , mondhatjuk. Tehát ők egész életükben hálával tartoznak neked. •I ' ' ' Azt hiszem Marja ranfilevna. A jósors vetette az utadba ezt a Granatovot, te bo1 end ! Ugyan, hát mit lehet itt tenni ? Azonnal felállsz, előszeded a leguribb modorod ós odamész hozzá. De én nem tudok, ilyen hirtelen... Hát azt akarod, hogy az utcán áruljam magam ? Te ,• aki tábornokok jótevője vagy ? He?! Ugyan, Marja ranfilevna, ki venné meg magát a mai rossz gazdasági viszonyok között ? Indulás ! Hallod ? Az úrfi most aár, ugy látoa, nem éhezik. Sőt. Odamész és az eszébe juttatsz mindent. Marja ranfilevna. Hadd gondolkozzam csak egy egész