Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

mészetesen másképp, más fokon képviseli a maradiságot. Szofronov Moszkvai jellem clraü kitűnő színjátékában Potapov gyárigazgató becsületes ember, jót akar, mégis maradinak kell őt neveznünk, mert fejlődésében megáll, nem lát tul "saját" gyárának falain, csak a maga ötéves tervét ismeri, az államét, a népét nem. Összeütközésbe is kerül feleségével, aki előrelátó, talpig kommunista asszony s maradéktalanul a jövőt képviseli. Az ő harcuk, Potapov individualista jellemmaraűványa és Potapova igazi moszkvai jelleme között, bizony a régi és uj közötti harcnak modern formája és nem helyettesíthető az uj és ujabb közötti "konfliktusfogalommal". A kommunista embert méltán nevezzük uj embernek a történelemben. Hunyady József Bányászbecsület cimü egyfelvonásósának hőse:Talyigás Mihály, kommunista vájár. Összeütközésbe kerül a leányával, Annával ós leendő vejével, Dvorzsák Istvánnal. Sőt összeütközésbe kerül saját pártjával is. A gópellenessóg ós az önteltség kergeti ebbe az összeütközésbe. Kommunista és a bányák gépesítésének időszakában mégis kiütközik belőle a maradiság, ez az igazán nem kommunista tulajdonság. Alaposan lecsiszoltnánk a maradiság veszélyét, ha Talyigás Mihályt kommunista párttagsága miatt egyszerűen uj embernek neveznénk, aki a még ujabb Talyigás Annával ütközik össze. Nem, az ő esetükben is a régi ütközik össze az ujjal, a maradi a haladóval. Mert az életben mindig születik és mindig elhal valami, erre tanit bennünket a marxizmus-leninizmus tudománya. S ez a filozófiai és természettudományi igazság a szocialista-realista drámának is vezérfonala a konfliktus helyes értékelésében.