Gyárfás Miklós: Kis dramaturgia; Q 143

- 11 > akaratot, élesebb haroot követel, mint az életnek egy kisebb, líraibb jelensége, illetve témája. Világos, hogy az a szin• darab, amely mondjuk Sztálinváros felépülésének hatalmas küzdelmeit akarja megörökíteni, cselekmény szövésben többágú lesz, mint mondjuk az a jelenet, amely ugyanezen a témakörén belül csak egyetlen újításért vívott harcot akar ábrázolni. / * _ S a dramaturg, aki erről az újításról készülő kis színdarabtól vagy jelenettől azt követelné meg, hogy az épülő szocialista ország egész nagyságát, hősiességét mutassa meg, nem jó uton jár. * A dramaturgnak számolnia kell azzal is, hogy az egyik Írónak több időre van szüksége hősei reális bemutatásához, mint a másiknak. Akinek nagyobb a Jellemző ereje, a jellemfestő készsége, az magát a cselekményt is hamarabb tudja bonyolítani, mint az iró, akinek nincsenek olyan éles színei s csak lassabban tudja építeni hősei Jellemét. Érthető, hogy e két különböző alkatú iró esetében nem alkalmazhat azonos dramaturgiai módszert a dramaturg sem. Ismerje meg az iró alkotó egyéniségét, müveit, tapintsa ki a gyöngéit, de ne követelje az egyik Írótól, hogy pontosan ugy dolgozzék, mint a másik. Mindennél fontosabb azonban a sajátos drámairól erények felismerése és azoknak megerősítése. Egy dologban nem lehet engedékeny a dramaturg és ez: legyen bármilyen az iró alkotó egyénisége, a valóságot nem torzíthatja el, az élet konfliktusait nem kerülheti meg s a régi ós uj harcában nem teheti vérszegényé azt, ami diadalmas.