Squarzina, Luigi: Kelő hold; Fordította: Ispánki János; Q 134

I -6Mauro:/ gyedév anygát s most szabadságot adtak.XXX& ANYA: /Enriconak/Hát te?Kem szólsz semmit? ELIZA: Gyere anya,hagyjuk okét magukra, ANYA: Nincs szükséged valamire?Nem kell szemérmeskednl. MAÜRO: Köszönöm,néni,/Aliza kimegy az anyjával/ GIANNI;/Mauronak/Tudóa mit csinálnék én a te Kk±£ helyedben?Letenném ezt a bőrön düt./Mauro leteszi/Fogadni mernék, hogy te vagy a legjobb tanuló a papnővelőében./Mauro leteszi köpenyét.Fekete reverendi van rajta,vastag anyag bóL/ ...AURt: Könnyű ott elsőnek lenni,ahol nincs ott Lnrico/Anriconak/LeétettségizkÉjk tél?* GIANNI: Mégpedig kitűnően.EZ az év borzalmas nehéz volt,de J filozófiából is kitűnőt kapott.Pedig a tanárok olyan szigorúak voltak,hogy azt nem is volna szabad, negengedni.Es mondd,mit hallani a politikában?/Enriconak/Lát

od az ország leveáli régi bőrét,mint a gyik s ez mit sem vesz észre belőle. Papnak menni! láAURO: A hivatás szólított,ón engedelmesekedtem. GIANNI: Mindnyájunkat szólított már egyszer vagy másszor,Mikor a klastrom íjarangja fölcsendül,ki ne irigyelné a szerzetesek békéjét? MAÜRO: Papnak nem ugy megy ez meber, ahogy más állásba: hogy ho okba dugja afe'jét GIANN: IIa hzt hiszed,hogy állásban vagyok,tévedsz. A végzett tanulók körének va. gyek a titkára. ENRICO:/Mauronak/AZ uj igazgbtó szervezte meg.írtam róla, MAÜRO: Az utolsó leveled volt.Még húsvét előtt. ENRICO: Nem válaszoltál. GIANNI Ha a körben jól aolgozom,egy idő múlva altiszti állásért folyamodom majd / egy iskolába:ideális állás egy volt frontharcosnak. MAÜRO: Leszerelés után folytathattd volna a tanulást,doktorálhattál volna.Ismerünk . GIANNI: Je nem ismeritek az apámat.Alig nyolc éve hagytam ott az iskolát s máris azt akarja,hogy pénzt keressek.

Ken lätt volna jobb,rózsabokorban születni? /Fölveszi köpenyét/ A MAÜRO: A németeknek van erre egy szavuk:Vaterraord. GIANN: Az mit jelent? ENRICffi; Azt jelenti,hogy a felszabadulást az apagyilkossággal akarják kezdeni. GIANN: /Pintorral/Mondjátok,mire volt jó nektek elválni egymástól,ha a találkozás pillanataában újra kezditek a beszélgetéstí/Mauronak/Gyere el holnaj a szövetségbe./A küszoböbn/Megmodjam neketek az igazat?üj háború kellene ahhoz,hogy én helyrerázódjam./Elmegy/ ENRICO: Mauro!/Megölelik egymást/He tudnád.Megátkoztam a hivatástudatot,mely elválást ott tőlem, s magamra hagytál a buta és rosszindulatú viLágban.Megnőttél. MAÜRO: Csaknem násfák esztendeje.Te is megnőttél. ENRICO: A fiatalság elszáll,mint az elhamvadt papírdarab.Most ősz van,de mi egy utolsó tavaszi nap alkonyatán vagyunk.Nemsokára felvirrad a ragyogó,izgalmas hajnal.De visszajöttél.Együtt lenni !Es este vanjqpitíüÉX,Mauro;pc. Yy.«tR>YXK KxjäU£g MAÜRO: Este van,

Enrico. ENElCOíELe meg én csavargunk a város szélén,emlékszel? MAÜRO: Mit csináltam volna?enrico,ha nem találkozom veled? ENRIŰQ: Agyütt a könyvtárban,mint két összeesküvő,felefedező uton a katalógusba! az osztálytársak csúfolnak bennünket ;ők csak azért mennek a könyvtárba hogy elolvassák a nő anatómiáját,vagy kimásoljanak valami leckeanyagot. MAÜRO: Aztán a könyvesboltban.A boltos sose hallott arról az annyit bírált ver kötetről,amelyet egyedül mi követeltünk tőle. ENRICO: De jol lehetett veled beszélgetniIMiért nem irtál? MAÜRO: Ne törődjél vele./Körbejár a szobábban/Mennyi uj könyv. ENRICO: Eliza ajándéka mind.Nem tudom,hogy futja nekióTól választott?