Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

- 46 * cseppet sem vonzó szára! Tudod-e, hogy Jutottam ehhez a számhoz, Krásó?! % Krá só

: Fogalma« sincs! Annyi biztos, ha riera hoz szerencsét, Változtatni kellett volna rajta! •m 4 Nina

; Már azt is raelpróbáltam, de hiába! Lehet, hogy ami a kezembe kerül, az nind seramivé válik?! Egyébként ez a szám nem más, mint a te születési dátumod; 1930, május 19. Ugy látszik, mama, hogy Krésó nem hoz szerencsét! Vilma

; Ostobaság! Minden szerencsit Loz, amiben hiszünk! Ha majd megöregszel, világossá válik ez előtted* - Most azonban, eh, hagyjuk! Inkább végezz ezekkel a házi feladatokkal, hogy ne növeljék itt a rendetlenséget! - Hanem, kérdezni akartam valamit tőled, Krésó: mondd csak, Elírida néni sose mutatta neked az ékszereit? Krésó

* Azt, hogy ebben a kazettában ékszer a általiban objektiv érték van, csak maguktól tudtam meg, miután Elfrida néni megbetegedett... Mindig azt hittem, holmi emléktárgyak vannak benne, fényképek, levelek... Az igaz, hogy valógággal kultuszt űzött ebből a kazettából... Mindig azt mondogatta, hogy ami az ifjúságából, európai fellépéseiből, művészi pályafutásából megmaradtaz mind benne van ebben a dobozban... Egyébként ezt maguk előtt ia mondogatta. Vilma

: Jó, hogy Iván nincs itt; őt mindig sértette, ha Elfrida néni karrierjéről komolyan beszéltünk. Tudod, egy komoly művészember mindig a legszigorúbb az efféle artistákkal eáerabea... I V Mégis, különös... Tehát neked sem mutatta? - Nekem egyébként az ékszerekről is beszélt, azt mondta, utoljára bécsi fellépésekór viselte Őket, mielőtt még teljesen elvesztette volna a hangját.