Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

habár mindent tud róla, még azt is, hogy most mindjárt egy másik nőhöz megy. - Még ezt se bánja. Heraaait se bán. Ez a tökéletes boldogság. - Sőt még pénzt is ad neki*.. /Miközben az asztalhoz megy/ S te még azt kérded, hogy mért hallgatom? Hát ne hallgassam Antun bácsit se, mikor a kamrájában ezt az életet átkozza; sem a toll seroegését, mikor apus álmodozásait irja, amelyekből éltem; se anyuska gondterhes papuos csoezogását a parketten; Blfrlda néni hörgését; - se téged, lépéseidet a konyhában? /Kréoó hallgat; Nina kinyitja az egyik dolgozatfüzetet ás olvas/ - »Megérkezett a tavasz. Én a tavasznak nagyon Örveradek. Most megjönnek a fecskék. A fák lombja kiaöldel* Lehet, hogy a tanitó nénivel kirándulásra raegyUnk, virá* gokat szedünk és erdei szamócát. Ha majd egyszer megnövök, mindennap kirándulok. - Marien Cuntek, az általános iskola IX* e* oszt. tanulója." /Idegesen becsukja a füzetet, cigarettára gyújt, egy percre krésóra néz, aztán hidegen/ - its te mért nem ütöttél meg soha engem? - án legalább okot adtam rá, hogy megüssI - Most elmégy innen, anélkül, hogy egyszer is megütöttél volna* Krésó

; De kérlek, Nina! i.ina

: Hát terméís-etesen, jogod van... mint ez olyan ostoba, olyan bosszantóJl - "A kislány mindennap ki fog rándulni!" - Tudod, krésó, azt hiszem, az lenne a legokosabb, ha fognád a bőröndödet ás minél előbb elindulnál* - Azonnal! A perxonon sokkal érdekesebb a vonat indulására várni, mint itten. Krésó * Ide figyelj, Nina, te jól tudod, hogy én ma este nem azért jöttein ide, hogy bátyád pimaszságalt hallgassam, sem pedig azért, hogy a többiektől ünnepélyesen elbúcsúzzam* - S nem is a nagynéni kedvéárt jöttem, néki én már istenhozzádot mondtam. Nina

* Tudora, azért jöttél, hogy nekem mondjál ihtenhozzádot.