Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

Krésó : Mért nem szólt nekem, már rég átaiigeőtesr. volna ez ágyamat... in a konyhában is alhat

tarn volna, elvégre állandóan ott tanultam*. • Antun : Ugyan mit használt volna?! • •. Csipiszt! Itt van a kamrád, itt kell megdögölnöd I S tudod-e milyenek e. falak az én , n.mrámhan? Főleg éjszaka, ha a holdfény csuszkái rajtuk? De hát ki törődik ezzel?! Ki törődik egy emberrel, akinek a nyomorult kis nyugdiján, meg ezeken a képeken kivül semmije sincsen? Krésó

: Azt hiszem, maga túloz, Antun bácsi!... folyton csak a négy fal kőzött él, sohase jár ki; odakünn pedig megváltozott ám az életi Ma már nem az a társadalom,van, amelyben valaha maga élt, Antun bácsi, hanem egészen uj| megváltozott minden. Antun

: /miközben egyik képet a másik után kiviszi az előszobába/ Te doktor vagy! üiró! Természetesen neked ezt jobban kell tudnod, mint nekem, in nem Járok ki sehová, ez is pontosan igy van. Azt azonban tudom, hogy mi van itt, ebben a házban! Azt is, hogy mi van három emelettel lejjebb egészen a pincéig s a pincétől a padlásig. S nemcsak azt, hogy mi van a mi házun-ban, hanem azt is, hogy mi történik a szomszédságban. ...Ott fekszem a kis kamrámban és mindent hallok. ...Azt az asszonyt is ismerem, aki odafönn rákban halódik, a férje pedig állandóan uton van, hogy megkeresse a napi«r dijat; s valamennyi kis Frlies csemetét 1« hallom, és... és... S azt is tudora, hogy itt ral van!... Miért eszem már három hete egyfolytában fölmelegített főzeléket? iíps? ill ért? - Azért, mert az •géoz társaság szemét elvakították ezek a gyémántok... Vilma szemit is, íí ináét is, Vládóét is... Ugyan hogy gondoljon akkor egy legale osonyabb rendfokozatú postatisztvieelő igazságosságra?! Mintha egy esztendő előtt Vilmának éppenfeéggel osakarra lett volna szükség*

f