Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

aztán agronómust! Most az orvosi karra iratkozott be, ez felel mag legjobban a tehetségének - majd meglátod! Az a fontos, hogy as a futball história végleg kipárolgott a fejéből! Nem, hát ezt igazán neta ezerettem: hogy egy iró fia futballista legyen! Az a fő, hogy most mái -megy a dologi Megy! - Tudod, hogy van ez, manapság nem élünk egykönnyen, te tudod legjobban, hogy még mindig forradalmi Időket élünk, az emberek durvák és nyersek s ezért fontos, hogyan élsz a családod körében, a aaját négy falad között« - Nem, erre én pedig nem panaszkodhatom, az én lakásom, különösképpen es} a szoba, ez ez én váram, ez as Íróasztal pedig az én kilátótornyom. - Mit gondolsz ha ez nincs igy, tudnék én nyugodtan dolgozni? Véghezvinni a munkámat? - Egyébként, ha érdekel, a regényemről később ia beszélgethetünk, terra % oze te sen csak akkor, ha igy kívánod! - /Bemegy a betegszobába./ Antun

: /a sarokból/ Bzt már öt esztendő óta hallom, amióta csak velük együtt lakom. Sose fogja befejezni... Bérios t Hogyan? Antun

: Sose fogja befejezni sem a regényt, sem a drámát, sua pedig valamit is ezen a világon. - De az a fontos, hogy hisz a befejezésben, ez a fő! Mekl is meg nekünk iß ez a fő! kézies

: Ördögbe azzal a regénnyel $ sem az, sem peoig Iván szavalatai engem egyáltalában nem érdekelnek. Hem 'tolattuk jöttem. Egyéként, köszönöm, hogy tájékoztattál arról, ami itt történik. Vilma biztos«» nem áldozott volna fel egy postabélyeget, hogy ide hívjon. - * Antun

: Még egyszer látni akartalak... Tudora, hogy az ép haldoklásom nem fog majd érdekelni. Mxics

» Er igy már! Inkább igyál; fogjad !* Amit az asztalon