Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

36 Majdennyikov: Dávidov: Majdennyikov: Dávidov: Mhjdennyikov: Dávidov: Majdennyikov: Dávidovs Majdennyikov* Dávidov: Majdennyikov: Dávidovs Majdennyikov: Dávidovs Majdennyikov: Dávidov: Majdennyikov: Dávidov; Majdennyikov: Igen. Tan egy zsivány köztük, az sose akar lefeküdni, egész éjjel csak álldogál. Hónap valamennyit ujrapatkoltatjuk. Sikofc vót az ut# hát a patkósarkot tisztára Jég elkoptatta a Eros a hideg! Harap! A Nincs melege ebbe a hitvány eaizmába? mosolyog

va/ incs. Hfemezcsizma kéne. Nem telik rá. Hát... nekem se. /szünet/ Eh, Kondret, tegnap bejártam a környéket! Mennyi föld hever itt parlagon - szörnyű tény! Két ötéves terv múlva gyárakat épitjink itt, és mind a miénk lesz, tény! Akkor majd, telik mindenre! Davidov elvtárs! Csak megérjük, hogy az ördög vigye! Hogy legalább félszemmel láthassuk... Dávidov elvtárs... No? Én, Dávidov elvtárs... Te? Én.., No, mit kerülgeted, mintha idegen lennék... Beszélj,... /Szünet,/ Maj később... jó? Jó hát... ha később, akkor később. De mondd, mit sündörögnek annyian itt az istálló körül? /bosszúsan/ Kérdezze meg tőlük! Ha gyün az este, hogy enni kell adni a lónak, idehozza őket az ördög: wAz én pejkám elé tettél-e szénát?" - "Megalmoztál-e a fakónak?" - Megvanée a kancám épségben, egészségben?" — Hát mi a fene lenne a kancájával? Tán megrágjam helyette a zabot? Ugy vannak vele, hogy mindegyik a magáét