Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

- 28 II. felvonás Nagulnov lakása. Éppen csak a legszükségesebbel berendezve: asztal, székek, láda. Az ablak mellett Marx képe, Jobbra kartonfüggöny - amögött alszik Nagulnov és felesége. Dávidov és Nagulnov vad vitában vannak. Davidov; Nagulnov: Dávidov; Luska; Nagulnov: Dávidov: Nagulnov: Luska: Dávidov: Nagulnov: Dávidov: Nagulnov: Luska: A rágalmazás régi módszere az ellenségnek. Be akarja mocskolni & tetteinket. Mi meg néha tromfot adunk a kezébe. A vetőmagot még nem gyűjtöttük be és mégis a baromfival veszkődünk. Az aprójószág sem lehet magántulajdonban! Nincs vita a pártsejt javasolta és a gyűlés beleegyezett! De nem a gyűlésről van szó! Hát hogy nem érted, hogy a baromfi - semmiség, nekünk meg a nagy feladatot kell megoldani: megerősiteni a kolhozt. /Megjelenik fiuska nagy tál scsivel és kenyérrel/ Eleget koptattátok a nyelveteket, most már faljatok is, /Az asztalra állítja a tálat, kenyeret szel/ /Dávidovhoz/ Kit fcöprenkedel? Örülnöd kéne, ugy feléledt a falunk, mint egy felbolygatott méhkas. Még korai lenne az öröm. /Luskához/ Megint kevés sót tettél bele, moslék ez, nem leves. Ne siránkozz, hanem sózd meg, van kezed. /Dávidov ée Nagulnov a tálból esznek. Luska az ablaknál áll./ Beszéltél a kováccsal? Szén kell neki, meg szerszám. Be kell küldeni valakit a kerületbe. Beküldünk. Gazdasági vezető kéne nekünk Makar, nagyon kéne... /félvállról Luskának/ A ködmönöm zsebében van egy pár harisnyakötő. Kérted, hát hoztam, /gyermekes örömmel/ Csakugyan Makaruska?