Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106
- 14 * Anna j Jfiaj dennyikov: Annas Majdennyikov: Afaatatkin: Tyit : Ahstatkin: Tyit: Ahuatkin: Tyit : Davidov: Scsukar $ Bsadtdtflooi Hát hová visszük a bárányokat, a gidákat? Neked ápolni, kell, gondozni, meleg kukcó kell nekik... az eledelt meg líogy hordjuk utánuk? Az isten irgalmáért, ne gyötörj már te isi Csak a tehenet sajnálom* Kondresa. Különben rendben van. Csak a tehénkéért fáj a szivem! És mi lesz, ha szétugranak az emberek egy hét múlva? Akkor mehetünk a bányába* Isten veled Gremjacsij örökre! Akkor nem marad egy falásra valónk se! /Anna újra zokogni kezd/ No, hagy mán öl, hagyd, ha mondom! /Elmennek/ /Megjelenik Ahvatkin és Tyit Borogyin./ Szük lett a világ nekünk, nagyon is! Torkon ragadtak bennünket, kizavarnak a házunkból. Hogy a szél fújna el a talpuk alatt ezeknek az átkozott kom* raunárusoknak! Háború kéne... Adná az isten. Szuronnyal járni, mint tizenkilencben.... Kiereszteném a vérüket.... /Jönnek: Davidov» Nagulnov, Rezmjotnov, Scsukar és Osztro* nov. Ahvatkin és Tyit® elbújnak/ /Scsukarhoz/ Látod, Öreg, tegnapelőtt még fújtál rám, mikor megtudtad, mért jöttem, ma meg már magad is kol* hoztag vagy. Tán jó lesz igy, majd elválik. /Davidov elmosolyodik/ Né osak, hol a fogad? Nem a kanca rúgta ki, amékkel hozzánk jöttél?
