Hacks, Peter: A lobositzi csata; Fordította: Bányay Geyza; Q 92
tgsz ij, . t Még nem vagyok régét« ketone. íuGXRA« ©uöja már, Mr gy lett épp katonát KJOSMiiAHTMSt Á kis hajadont jobfc&n fogj* érdekelni, ha én mondom el. A nevem Theotul Xnsegerten. Igen, "beobul Kosegfcrten. >ese ne tévesszenek i,u<iwig TheoblA Komegs.rtennml. ; + v valaki aés nem hallotté volna, én voltam Theobul Foaegrrteu, a fák «jähetétlen toll, s - rlt5k r-BényosÉilélt gs. ;e--yvenhen, - lkor királyunk trdnre lépett, irtí-m egy fUrnepi édát a teliéi figyelőbe. lmondtaa benne, hogy minden hadi tett I« dicsőség kéfic, ha fcz emberi erények koronájával, az értelemmel ns-aozU.itjuk Sasse» fegyelemből a hadseregbe osztottak be. SMOrlXl« É*. ® kis muskétást kérdeztem. v. V. boldogan i r-gy éi tettem én is, hogy engem ksSrd kegye lined. k-'GlÜAi Beszél jen hát! B&AKKBt a toekenburgi puakaporaalomban dolgoztam. Tudják, vájcban. Be pénzünk otthon sosem volt elég. Akkor a schwellbrunni • ller eljött ittimh^z, már mint t azáatorté :ler, és eat mondta', hogy v«n Scheffhsuaenben egy finom ur, szolgát keres. OgSd« el ez UlrichoÖst, elviszem hoszá. 'kkor az u ttia' elküldött Ulerral. »tán c/yütt a hadn*- yomhoz mentőnk. inom urucaKf v lt. lénye«, csapa sziv, ignzi 1 ropyell fekete volt a ba j see, it sráp át , nem olyen seprűtor-s. Azt mondta, hogy tetszem neki, és fál-í'Cfgadott. ZITT..&» Azt hitte a szerencsétlen, hogy szolgának, M£tAlS£&hi ósoi^dnak fci . ay. ígérte, hogy nem bffiQlIk • seregbe. Bs az egyik nap mégis hivatott, hogy el kel 1 válnunk mgymáaté' Íb azt mondtai Isten veled, fiam, kedves, kedves Gllrieh. 1b tea ávjor. az ut on, mej Berlinbe a találkozunk. - Cllrie Mindig ess* igy hivott. Akkor sztár* étsdott egy káplárns] mindhármunkat, ét/&kit :';chef f haasenbea toborzott, engen, Joggli Bschmsi meg La arena eh!* ert, hsrlinbe küldött.
