Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70

- Зо ­Michael: Arthur: Michael: Irenes Michael: Irene: Arthur: Michael: Arthur: Irene: Michael: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene» Igen, de mindent megmondtál a házvezetőnőnek, úgyhogy a végén mégis ugyanoda jutottunk. Soha semmit nem mondtam rólatok a házvezetőnőnek. De nem volt senki más, akivel beszélhettem volna. Ti ketten mindig ellenem voltatok. Kinevettetek és gúnydalokat énekeltetek rólam. Azt hittétek, nem hallom. De tudtam, hogy kicsúfoltok ... /Irene és Michael zavartan összenéznek./ Sohasem mondtam ezt nektek. De sohasem felejtettem el. Kicsúfoltunk? Hova gondolsz? Eszünkbe se jutott. Nem csúfoltunk ki, de - kicsit féltünk tőled. Annyival okosabb voltál nálunk - és olyan jó. Azt hittük, be­képzelt vagy. Nem, nem beképzelt, csak - hát, te voltál a legidősebb. Igen, én voltam a legidősebb. Arra születtem, hogy a nyomdokaid­ba lépjek. Nem is lehettem más, mint jó - egyszerűen gondolni sem lehetett másra. Szorgalmas voltam az iskolában, nagyon rendes voltam, azt tettem, amit mondtak nekem ­És sohasem kaptál verést. Ezerszer inkább a ti verésteket! Ti legalább megvoltatok egymás számára - de én? Ki gondolkodott azon, hogy van-e szükségem segítségre, vagy sem? Miért nem kérdeztek, hogy mit szeretnék csinálni? Ki kérdezett meg, hogy akarok-e az ő nyomdokaiba lép^ ni? Senki. Ez nem volt kérdéses. Ez magátólértetődő volt. Igen, de te mindig legjobb voltál az osztályodban. Mindig nagyon jó bizonyitványt hoztál... Amit felhasználtak ellenünk ... Tehetek én arról, hogy felhasználták ellenetek? Nem voltam én első, még második vagy harmadik sem - csak éppen nagyon keményen dolgoztam. Mert nem mertem másképp. Még így sem volt soha elég jó a bizonyítványom.'Mindig szó nélkül irta alá. De nem kérde­zett ... Akkor nem akartál ügyvéd lenni? Nem. Mi akartál lenni? Nem számit. Most már késő. Azért mondd meg. Csak kinevetnétek. Nem nevetnénk ki. t * V Kertész akartam lenni. /Irene és Michael zavartan nevetnek./ Na látjátok - nevettek. De ez az igazság, az akartam lenni. És még soha, senkinek nem mondtam - egy léleknek sem. Nem rajtad nevetünk, drágám.

Next

/
Thumbnails
Contents