Branner, H.C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 70

- 12 Irene: Arthur: Ágnes nővér: Arthur: Vállalkozó: Arthur

: Vállalkozó: Arthur: Vállalkozó: Arthur: Vállalkozó: Arthur: Vállalkozó: Arthur: Agnes nővér: Arthur: Michael: Később, lost nem kivánom. Akkor meg minek kérted? /Irene eltűnt. Arthur visszamegy az asztalhoz, tgnes nővér kabátban visszajön./ Mi az - elmegy? Maga sem issza meg a teáját? A gyógyszerészhez kell mennem, az orvos küldött. Tiz perc múlva ittleszek - ha egy kicsit figyelne rá, mig távol vagyok. ... < Igen, igen, persze ... /A Vállalkozóhoz fordul, aki szorosan Ágnes nővér nyomában bejött/ Megint itt van! Igen, bocsánatot kérek, uram, de itt bizonyos bútort meg kell javítani. Micsoda bútort? Azt mondták, hogy hozzak el bizonyos bútort. Ki mondta? A Biró. Teltétlenül szükséges, hogy éppen most jöjjön? A Biró azt mondta, hogy ma délután el kell vinnünk, és ha a Biró kiad egy parancsot .., Vállalom a teljes felelősséget. A Biró súlyos beteg és semmi körülmények közt sem szabad zavarni. De nem kellene ... Máskor kell jönnie. Érti? /A Vállalkozó mentegetődzve hátrál az íjtó felé. Arthur visszafordul Agnes nővérhez./ Mit mondott az előbb? % ijedjen meg, ha nyugtalan lesz - vagy kopog a botjával. Csak el ne vegye tőle ... Ó, igen, óvatos leszek ... /Becsukja az ajtót a Vállalkozó és Agnes nővér mögött és az asztalhoz megy, ahol leül, háttal a közönségnek. Teát tölt, iszik, eszik és iratait nézegeti. Amikor a Vállalkozó és Ágnes nővér kimentek, bejött egy idegen, de senki sem vette észre. A háttér-fal mellett megy csendben, háttal a közönségnek, amig szembekerül a Biró képével. Nevetésbe tör ki, mire Arthur riadtan felugrik és megfordul; ugyanebben a pillanatban az idegen is megfordul. Michael a legfiatalabb hármuk közül. Magas, fekete, egészséges, de csüggedtnek tűnik* Feldúlt arcán egynapos szakáll. Kabát, k^lap nélkül, egyenesen kintről jött nedves-,» gyűrött ruhában, lyukos cipőben. Ennek ellenére úriembernek látszik. Tarka zsebkendő van a nyakára kötve./ / rthurra bámul, aki mereven áll, szemüvegével a kezében./ fiát, akármi legyek - nem ismertelek meg, édes bátyám. /Közelebb megy és gúnyosan meghajol, kezét nyújtva, amit Arthur figyelmen kivül hagy./