Scarpetta, Eduardo: Nyomor és nemesség; Átdolgozta: Komoly Péter; Q 66

24 Pascalét Felloe: aooale: Felloe: kedvelaz. /a csomagra bökdösve/ Eat a kabátot viseltem az esküvőmön! lemerem. Divatjamúlt» molyrágta és pecsétes. Különbeni» egy hónappal ezelőtt ennél a boltosnál hagytam egy nadrágot és egy mellényt» mai napig nem mentem értük. Nem hi33

era, hogy tárgyalóképes félnek bizonyulnék. De hiszen én se mutatkozhatora előtte... két héttel ezelőtt ráoózt&m egy tisztagyapju pamut takarót. Akkor nincs más hátra, mint helyet foglalnunk és megvárnunk a megváltó alált. Eugenio: Felice: Pascalé: Bugenio: Pascalé: Felice: Pascalé: Bugenio: Concetta: pascalé: Luinella: 7. jelenet / Voltak» íugenio/ /odakint/ Van itthon valaki? \ Ki az? Talán a megváltó halál. Tessék! Bocs natot kérek. Itt lukit bizonyos don • .scale. De hiszen ő az! Kit látok! A kis herseg! A kisherceg? Drága herceg ur! ISi járatban szerény hajlékomban? Két rem, kére,;; foglaljon helyet. /Mindenki összevissza ezaladgál és széket akar adni a vendégnek, pascalé elhesegeti ß három alkalísatlan ülőhelyet: az egyik lyukas, a másik vizes, a harmadikon egy lábas, végre letörölgeti a negyediket./ Üdvözlöm, donna Concetta. Hero eg ur! Igazán restelem, hogy ilyen disznóóloan kell fogadjam... /Pascalere mutatva/ íme & legszebb ártány.