Döbrössy Imre: A jó üzlet; Q 50

/Idegesen az Atomcselédhez megy és egy gombot csavar rajta./ Bocsánat, az éneklő gombot le kell csavarnom..... Kérem foglaljon helyet kedves Márki. /Fotel felé mutat./ /Mikor Elza a. gombjához hozzáér, az éneklést abbahagyja./ /Leül a fotelba, k fotel fölött a falon 12 águ szarvasagancs van felakasztva és mikor a Márki leül ugy látni, mintha a fejéből nőtt volna áz agancs./ Oly boldog vagyok, hogy végre láthatom. Előre bocs«jtom ón nem vagyok féltékeny, de kérem árulja el, ki az a férfi, aki pár perccel előbb a vendége volt? A nővérem. /Dühösen felugrik és most teljes egészében, mintha a fejéből nőtt volna ki a szarvasagancs./ Hát azt hiszi, hogy én egy felszarvazott marha vagyok? Kern hiszem, de gondolom. /Idegesen./ Hogy hogy.....? liyugodjon meg. Hem szabad idegesnek lenni. /Még mindig idegesen./ De ideges vagyok és fokozni fogom az idegességemet.-Meg is mondom annak a férfinek a / nevét. /Gondolkodik és keresi a szavakat./ Valami illatos valami szagos.... már megvan.... tökre teszik. ... /I j edten./ Micsoda? lár megvan. Jean Kapor. /Hangosan felnevet. A Márkihoz megy és a szakálla alatt az állát kezdi kapargatni. Hizelegve./ Maga kis csacsi. Honnan vette est a nevet, hogy Jean Kapor? Kis bogárkám, nem Jean Kapor, hanem Janette Kapor. A nővérem. ín Susanne Kapor vagyok. /Atomcseléd felé néz idegesen, szinte reszket a szakálla./ Susanne?... A Temple-utcából?... ín soha nem laktam a Temple-utcában• Akkor engem félrevezetett. /Atomcseléd felé néz./ Becsapott . Látja az lehet, hogy félrevezették. Kern szabad hinni az embereknek. / Elza: Atomoseléd: Márki': Liza: Márki: Elza: Márki : Elza: Márki: Elza: Márki: Elza: Márki: Elza: Márki: Elza: